Vitrinsztori

2019. május 02. 06:52 - lookbear

Orvosi szekrényből "kispolgári" vitrin

vi01.jpg

Amikor kisiskolások voltunk a tesómmal, a nyári szünetekben az emeletünkön lakó Ildi nénit kérte meg az anyukánk, hogy figyeljen néha ránk napközben, amíg ő munkában van. Így mindennap átjött hozzánk, melegített nekünk ebédet és mi is átszaladgáltunk hozzá vendégségbe. A nappalija régimódi nehézkes barna színű bútorokkal volt tele, amelyek számomra akkor, félelmetesnek hatottak. Ám volt egy nagy üveges szekrénye, ami engem nagyon izgatott. Telis-tele volt porcelán nippekkel a táncoló balerinától kezdve a búsuló juhászig, mindenféle figura meredt mozdulatlanul rám és a vakvilágra. Felnőtt játékoknak véltem ezeket a tárgyakat, olyan értékes és különleges holmiknak, amivel csak kivételes alkalmakkor lehet játszani. Nagy csalódás volt, amikor Ildi néni felvilágosított, hogy ezekkel a holmikkal nem játsszanak sem a felnőttek, pláne nem a gyerekek. Azóta sem értem teljesen a nippek funkcióját, talán csak idealizált életképek, hangulatok és vágyak porcelánba merevítve. Minden esetre, amikor szembe jött velem a sors útján ez a régi üvegezett orvosi szekrény, tudtam, hogy ő, Ildi néni vitrinje lehetne nálam.

Éljen az élet, éljenek a játszhatatlan játékok!

vi02.jpg

Azóta azért tudom, hogy nem kell mindenben értelmet és funkciót keresni. Vannak olyan ember alkotta tárgyak, amelyeknek csak annyi a dolguk, hogy érzelmeket, vágyakat keltsenek, vagy elgondolkoztassák a szemlélőt. Így hát mégis csak van értelme az ilyen értelmetlennek tűnő holmiknak, mert az élet fűszerei ők, akárcsak a nagybetűs és csodálatos művészet is.

 

vi03.jpg

Az orvosi üveges szekrény a Multifelt Factory egyetlen magyar filc és nemezgyár, volt orvosi rendelőjéből származik. A mai gyár egyik tulajdonosától, Évától kaptam, akivel volt már közös bejegyzésünk, illetve alkotásunk. ITT megnézheted a szóban forgó írást, amelyben a gyárról, az alkotásunkról és egy kiállításról is olvashatsz. Ezúton szeretném ismét megköszönni Évának a bútort, amelyre már régóta áhítoztam. A képen az eredeti bútort és az általam kigondolt és elkészített külsőt láthatjátok. Az elkészült vitrin mellett az a forgószék is látható, melynek a kárpitját a gyárban nemezeltük közösen Évával.

 

vi04.jpg

Az orvosi szekrényből lett „kispolgári” vitrin leendő színén nem sokat tököltem, hiszen azt a barna tónust szerettem volna részlegesen megjeleníteni, amire Ildi néninél emlékeztem. Eredetileg a bútoron található olajfestéket akartam csak eltávolítani a leendő barna részről. Ám a festék sok helyen repedezett és pergő volt, így az egész szekrényt lemeztelenítettem. Az alsó részen az orvosi hangulathoz tartozó fehér színt idéztem vissza, bézses árnyalatban, ami a már meglévő bútoraimhoz is passzol. A vitrin belső részén bronz és arany akrilfestéket használtam, megidézve a gyerekkor aranykorát, amire sok felnőtt szívesen emlékezik vissza. Sajnos nem mindenkinek jut aranyos gyerekkor, így ez a felvetés csak a saját emlékeim alapján aranylik.

 

vi05.jpg

A szövegben és az alcímben is említettem már a kispolgári kifejezést a vitrinnel kapcsolatban. Úgy gondolom, hogy az üveges szekrények elnagyolt értelemben persze, de reprezentációs céllal virítottak a közepesen tehetős polgári otthonokban. Ez az a bútordarab, amelyben az értékesnek tartott, haszontalan csecsebecséket kiállíthatjuk, bemutathatjuk. Ildi néninél is a nappali fő attrakciója volt az üvegezett szekrény, büszkén mutogatta a benne található tárgyakat. Én ezt egy kicsit megcsavartam és az üvegtáblák alsó részét megmarattam, hogy ne lehessen minden részébe belátni a szekrénynek. Az alsó polc az intim zóna, ahová nyugodtan beszórhatunk bármit, hisz az nem látszik a matt üvegen keresztül. Emellett az üveglapok követik a bútor jellegzetességét is, a barnára pácolt felsőrész és világosra festett alsó kontrasztját.

 

vi06.jpg

Ezen a képen a bútor levetkőztetésének részleteit láthatjátok. Az eredeti festéket hőlégfúvóval és festékoldóval távolítottam el.

 

vi07.jpg

Amennyire lehetett, szétszedtem minden elemet. A régi zárakat és helyüket, valamint a fogantyúk nyomait pótoltam fával vagy kétkomponenses műgyantával. Nem törekedtem a „sebek” eltüntetésére, csak arra, hogy jó és használható állapotban legyen a bútor.

 

vi08.jpg

Ezután lepácoltam diószínű Lazúrgéllel azokat a részeket, ahol a fa látszódni fog. Ahogy említettem a „sebeket” nem palástoltam el, és mint emlékeket meghagytam őket. Végül matt lakkal lefújtam a lazúros részt.

 

vi09.jpg

Egy háztartási gyertyával bedörzsöltem azokat a részeket, ahol a pácolt fa, majd találkozni fog a festett felülettel. Bekevertem a fehér és barna Dekor Zománcfestéket a kívánt árnyalatra és lefestettem a bútort. Ahol viaszoltam a fát, onnan a vizes bázisú zománcfestéket, száradás után egy festőkéssel könnyen el lehetett távolítani. Ott ahol nem volt viasz a zománcfesték stabilan odakötött a felülethez.

 

vi10.jpg

A bútor azon részei melyek világosak lettek, a festés előtt alapozót kaptak. Elsősorban az átvérzés miatt alapoztam, mivel nem akartam, hogy foltos legyen, másodsorban a bútorfesték is jobban oszlatható az alapozott felületen. ITT írtam bővebben az átvérzésről. Amikor az eredeti festéket eltávolítottam az ajtókról, látszódott, hogy az egyik farostlemezből, míg a másik fenyőlapból készült. A farostos ajtót átkentem a fenyőlap színéhez hasonló árnyalatú Dekorfestékkel, hogy a végleges színnél ne legyen eltérő árnyalata az egymás mellett álló ajtóknak. Ugyanis a farostos ajtó, sokkal sötétebb színű volt, mint a másik.

 

vi11.jpg

Amikor kész lettem a bútor lekenésével, nekiláttam a bronzos és aranyos részek festéséhez. A fiókok belseje, a vitrin belseje és az üvegeket tartó lécek kaptak metál árnyalatot. Metál akrilfestéket használtam, amit befejezésként fényes lakkal zártam.

 

vi12.jpg

A vitrin belsejéhez aranyszínű sprayfestéket is használtam, diószínű Lazúrgélt és barna Befejező viaszt. Rusztikus, kicsit rozsdásnak tűnő, ám metál csillogású felületet akartam elérni.

 

vi13.jpg

Legvégül az üveglapokat vettem kezelésbe. Ahogy a többi festéknél, itt is Pentart terméket használtam, a nagyszerű Üvegmaró pasztát, amivel egyszerűen lehet mattá tenni mindenféle üvegfelületet. ITT láthatsz rá egy másik példát, ahol régi üvegekre készítettem vele feliratokat. ITT pedig egy videót láthatsz a matéria pontos használatáról.

 

vi14.jpg

Az elkészült vitrinembe csupa olyan tárgyat helyeztem, amelyek nem képviselnek különösebben nagy értéket, inkább csak nekem fontosak, nekem értékesek. Többségük egy-egy emlékezetes életszakaszomat megidéző tárgy. Természetesen azért nem ragaszkodtam görcsösen ahhoz az elképzeléshez, hogy a vitrinem, egyfajta emlékhely, reprezentatív bemutatótér legyen, így olyan holmit is belepakoltam, ami egyszerűen kedves nekem és nem jelent semmi fontosat, csak aranyos. Kedves Ildi néni, köszönöm neked azokat a nyarakat és azt, hogy olyan lelkesen bemutattad a féltve őrzött kincseidet.

 

vi15.jpg

Ezen az utolsó képen az inspirációkat láthatjátok és a kedvenc Dekor Zománcfestékemet.

Ha tetszett az alkotásom, akkor számtalan dolgot tudsz tenni, hogy hangot adj a tetszésednek.

Elkezdhetsz követni a Facebookon ha ide kattintasz, megtalálsz a Pinteresten is ha ide kattintasz, vagy kövess a Flickr-en ide kattintva.

Ha tényleg nagyon tetszett, akkor szerez másoknak is örömet és oszd meg velük ezt a posztot.

Végül, de nem utolsó sorban, írhatsz kommentet is, és én ígérem hogy válaszolok.

Köszönöm a figyelmedet. Megtisztelő.

 

 

Szólj hozzá!

A bejegyzés trackback címe:

https://lakbear.blog.hu/api/trackback/id/tr9414798788

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.