Gyere velünk Toszkánába

2018. szeptember 28. 09:44 - lookbear

1. Kreatív tábor / Kreatív Hobbik Csoport 2018

t0001.jpg

Amikor a Jóisten kincsekkel megrakott égi szekerén Toszkána felett robogott, annak láttán hirtelen megrántotta „felhőlovai” kantárját, majd gyönyörű kék szemével a még gyönyörűbb tájra pillantott. Felsóhajtott és nagy megelégedéssel vizslatta az általa teremtett lankákat, völgyeket és kócos olívaerdőket. Szekerén felhalmozott kincseiből, előhúzott néhány ciprusfát és a puha dombok közé tűzögette őket. Eme „növénytornyok” azóta is emlékeztetik az embereket teremtőjük nagyvonalúságára és jóakaratára. Ám még valami hiányzott e kies tájképről, így elővette égi bugyrából legféltettebb kincsét a tudomány és művészet vetőmagját, melyet szétszórt a buckák között. Idővel a tudásmagok termőre fordultak és olyan gyümölcsöket érleltek, mint Leonardo da Vinci, Giacomo Puccini, Galileo Galilei, Franco Zeffirelli vagy Andrea Bocelli. Az égi áldás lassan beterítette az egész planétát és Magyarországra is jutott belőle bőven. Az egyik ilyen magocska Szabó Henrietta a Kreatív Hobbik Csoport vezetője. A szóban forgó hölgy felkért a programban való közreműködésre, amire én igent mondtam. Az 1. Kreatív tábor Toszkánában ötletét ő maga találta ki és bonyolította le, nekem a kreatív foglalkozások témájának a kidolgozása és megvalósítása volt a feladatom. Mindebben partnerünk volt a Pentart, akik a kreatív matériákat biztosították számunkra. Lássuk milyen volt az alkotótábor és milyen volt Toszkána.

Éljen az élet, éljen Itália!

t01_2.jpg

Hosszas és alapos szervezés után Heni meghirdette a tábort, Gyere velünk Toszkánába címmel. A plakátot én készítettem, melyen az egyik leendő mintadarab szerepelt, ami alapján a táborlakók is elkészíthették saját változatukat. Az alap egy feszített vászon volt, melyre transzferált kép került. Természetesen nem csak mediterrán házikót ábrázoló képet, hanem számos más, az adott helyhez kapcsolódó témából válogathattak a résztvevők.

 

t02_2.jpg

A szállásunk egy igazi vidéki Azienda agricola, farmház vagy majorság volt, amelyet átalakítottak vendégek fogadására. A ház Pisa provinciában, közel Peccioli és Ghizzano településekhez található. A képen az istállóból átalakított közösségi teret láthatjátok és az épület homlokzatát.

 

t03_1.jpg

Elsősorban a táj volt magával ragadó, amely körülvett bennünket. A képen a szomszédos Azienda látható és a földterületeket és farmházakat jelölő táblák egyike.

 

t04_2.jpg

Reggelente sokunk eljárt sétálni és kocogni a lankákra, melyek párában és ködben úsztak. Az éjszakák hidegek voltak, de napközben a 34-fokos hőség sem volt ritka. A képen a mi szállásunk kapuja és az ezer zöldben és sárgában pompázó táj látható.

 

t05_2.jpg

Ahogy már említettem, az első alkotós napon a Toszkán népi építészet és táj adott ihletet a táborlakóknak. Feszített vászonra készítettek transzfer technikával képet, melyet végül Pentart Transzparens repedő géllel tettünk ódon hangulatúvá. Természetesen nem volt kötelező semmi, így volt aki Sophia Loren olasz színésznőt ábrázoló képet transzferált.

 

t06_2.jpg

A kirándulós napok első célállomása Cinque Terre (öt föld), volt. A Ligur-tenger partvidékén fekvő öt települést, hajóval és vonattal a legkönnyebb megközelíteni és bejárni. Mi autóval mentünk a kanyargós hegyi utakon, parkolóhelyek után vadászva. Ez nem volt könnyű feladat, mert rengeteg látogatója van az UNESCO által világörökséggé nyilvánított területnek. Ha ezen a vidéken jártok, mindenképp látogassatok el ide, mert hihetetlen atmoszférája van a helynek. Az öt falu a következő: Riomaggiore, Manarola, Vernazza, Corniglia és Monterosso al Mare.

 

t07_2.jpg

Mint tudjátok, a részletek rabja vagyok, így „öt-földén” is az apró szépségek fogtak meg leginkább. A képen egy szemüveges kőfejet láthattok, melyet egy ház falába vakoltak és egy, a Romanika korából, vagy a Római Birodalom idejéből származó oszloptöredéket, amit valószínűleg máshonnan szerzett a házépítő és jóval később épített az épületbe.

 

t08_2.jpg

A meredek sziklafalak és az azokon fekvő települések, sokunkat megihlettek. Edina az egyik táborlakó, a szállásunkon talált törött virágcserép belsejére festette, az igéző tengerparti tájat.

 

t09_2.jpg

A soron következő célállomás San Gimignano település volt a tornyok városa. A település egy hajdani etruszk városka romjaira épült és középkori lakótornyainak köszönheti a hírnevét. A magas építmények nem csak státuszszimbólumai voltak a tehetős polgároknak, hanem védelmi célt is szolgáltak. Nevét Szent Geminianus püspökről kapta, aki a hagyomány szerint, megvédte az itáliaiakat, Attila hunjaitól.

 

t10_2.jpg

Nekem nagyon tetszett ez a város, mintha visszaléptünk volna úgy 500 évet az időben. Ódon falai és tornyai hűs árnyékot vetettek a déli hőségben. Itt is a részletek izgattak a leginkább, például a szép terrakotta utcatáblák.

 

t11_2.jpg

A következő kirándulás Pisa volt és a pisai tengerpart, ahol hófehér márványkavicsokkal van borítva a part. Ugyan a történelmi városrész nincs közel a tengerhez, de mindenképpen érdemes ejtőzni egyet a vakítóan fehér parton. Így tettünk mi is és néhány kavics melyek önakaratukból ugrottak a ridikülökbe, hátizsákokba dekupázs és transzferkép díszítést is kaptak, miután hazaértünk a farmunkra.

 

t12.jpg

Miután megmártóztunk a Tirrén-tengerben és a tűző napon ránk száradt a sólé, tartósítottuk magunkat a késő délután további élményeire és elindultunk a híres városba, Pisába. A „WOW” faktor a város sudár pálmafái láttán is beindul kimondatlanul, hát még a szűk utcácskákból a Csodák tere felé özönlő turisták – beleértve magunkat is – szájából, most már hallhatóan WOW, amikor először megpillanthattuk azt a bizonyos ferdén álló tornyot. Ez a város tele van WOW-val de komolyan! Remek időpontban érkeztünk a térre, éppen nyugovóra tért a napocska és megvilágította a tornyot. Nem mellékesen az utcai árusok is csomagolni kezdtek, így egy szatyor hűtőmágnest vehettünk potom pénzért.

 

t13_1.jpg

Teli élményekkel hazatérve, másnap egész nap alkottunk. Egyszerre többféle anyagot és technikát is kipróbálhattak a táborozók. Természetesen minden ötlethez készítettem mintadarabot, hogy beinduljon itt is az a bizonyos „WOW” faktor. Dekupázsolhattak és többféle textilfestékkel festhettek vászonszatyrokat, üvegmarózhattak az előző este kiürített „sörös-boros-pálinkás-üdítős” palackokra és persze ment a kavicsdekorálás is ezerrel (a képen a mintadarabjaimat láthatjátok).

 

t14.jpg

Príma alkotások születtek! Az osztott kép bal felén Brigi csodás borosüvege és Lénárd sörvirág névre keresztelt kreációja látható. A kép jobb felén Marietta látható alkotás közben, aki egyéni megoldással közelítette meg az üvegmarás turpisságát.

 

t15_1.jpg

Közben készültek a vászontáska dekorációk is. Erikát megihlette a tenger, így ő sirálymintás rizspapírt dekupázsolt a kelmére. A kép másik felén pedig egy bronz és barna textilfestékekkel stencilezett és festett Gucci és Prada táskákat megszégyenítő „házi-Versace-tatyó” látható.

 

t16_1.jpg

A nekem leginkább tetsző helyszín Peccioli volt, ahová nem járnak turisták, sőt még a történetéről sem találtam semmit. Minden esetre, igazi Fellinis filmeket idéző helyszín, ahová a település saját panorámaliftjével lehet a legegyszerűbben feljutni. A csodás modern liften kívül semmi új nincs a városkában, sőt minden régi és egy számunkra meghatározhatatlan korból származik az összes tégla, melyből egykoron a házak épülhettek. A zárt spaletták mögötti világról sejtésünk sem lehet, csak egy-egy kényelmes torpedó-bugyogó pletykál a félig nyitva felejtett napellenzők mögül, az idetévedő idegeneknek.

 

t17.jpg

Vajon mit rejthetnek ezek a zárt ajtók? Milyenek lehetnek a folyosók, a belső terek? Telis-tele voltunk kérdésekkel, mígnem egy nyitott bejárati ajtóra nem leltünk.

 

t18.jpg

Ilyen és hasonló kérdéseket majszolgattunk fagylalt helyett, amikor egy nyitva felejtett ajtóra leltünk. Félve belestünk, majd merészebben beléptünk és végül egész bátran bejártuk a harmadik emeletig a lépcsőházat. A képen láthatjátok, hogy milyen szép falfestmény van a fordulóban és hogy milyen szépséges tükröt és dekupázsolt bútort találtunk a legfelső szinten, ahonnan egy tetőterasz is nyílott.

 

t19.jpg

Eljött a nagy nap, amikor a Toszkán fővárosba látogathattunk, Firenzébe. Régi bakancslistás hely volt ez nekem sok minden miatt. Legfőképpen az Uffizi miatt, ahol a világ leghíresebb művészeinek a leghíresebb alkotásai láthatóak. Ezerrel vert a szívem, amikor megláttam Sandro Botticelli Vénusz születése című festményét, vagy Michelangelo tondóját, melyet a Doni család számára festett. A képen az épületből fotózott külső homlokzat, valamit egy csodálatos falfestmény részlete is látható, mely a képtár egyik folyosóját díszíti.

 

t20.jpg

Az említett folyosón fontos hírességek portréi láthatóak, köztük a mi szeretett és ezer népmesében szereplő reneszánsz uralkodónk, Mátyás király. Az örömtől és a meghatottságtól a könnyem is kicsordult, amikor megpillantottam az igazságost. Nyilván nem véletlen, hogy Mátyás is helyet kapott a galériában, hiszen barátságban és üzleti kapcsolatban állt a Mediciekkel. A képtár egyik legérdekesebb alkotása, Leonardo da Vinci egyik befejezetlen műve a Háromkirályok imádása című képe. Percekig nézegettem a rajzos részleteket, lekövettem a vonalait, a javításait, nagyon izgalmas volt számomra ez a kép.

 

t21.jpg

A firenzei utcákat járva, érdekes és szépséges részletekre akadtam. Ezekből láthattok most kőoroszlánokat és bronz kopogtatót, melyek leginkább megérintették a képzeletemet. Kik és mikor készítették őket? Milyen emberek voltak? Mi volt a kedvenc ételük, és még hasonló csacsi kérdések merültek fel bennem.

 

t22.jpg

Firenze panorámája is óriási élmény, ha erre jártok, ne hagyjátok ki. Mi is így tettünk és a hőség ellenére megmásztuk a közeli dombhegyek egyikét. Majd lebattyogtunk a városba és betértünk a Galleria dell’Accademia épületébe, ahol Michelangelo Dávidja található. Ez is hatalmas élmény volt, hiszen ez a carrarai márványból faragott szobor lenyűgöző.

 

t23.jpg

Hazatérve az utolsó előtti nap, csendéletet festettünk. A firenzei élmények után, egy rögtönzött beállítást készítettem, melynek alapján mindenki a saját tudása és fantáziája szerint, megalkothatta a művét. Egy kis színtant is tanítottam a csapatnak és segítettem a főbb festési alapelvek elsajátításában. Büszkén mondhatom, hogy remek alkotások születtek, melyek mindegyike tükrözte, alkotójának személyiségét.

 

t24.jpg

Végül még készültek a kirándulásokról és a helyi erdőből hozott fadarabokra, mini tengerparti városkák és képzeletbeli tájképecskék.

 

t25.jpg

Azt gondolom, és úgy érzem, hogy nagyon tartalmasra és értékesre sikerült ez az egy hét, mindannyiunk számára. Olyan élményekkel és újonnan szövődött barátságokkal térhettünk haza, melyeket még sokáig fogunk emlegetni. Szívünk és elménk feltöltődött, és mindannyian várjuk a következő kreatív tábor lehetőségét. Újfent szeretném megköszönni Heninek a remek munkáját, ami életre hívhatta ezt a merész vállalkozást. Ha ő nincs, akkor Toszkána csak egy távoli vágyálom maradt volna sokunk számára.

Ha tetszett az alkotásom, akkor számtalan dolgot tudsz tenni, hogy hangot adj a tetszésednek.

Elkezdhetsz követni a Facebookon ha ide kattintasz, megtalálsz a Pinteresten is ha ide kattintasz, vagy kövess a Flickr-en ide kattintva.

Ha tényleg nagyon tetszett, akkor szerezz másoknak is örömet és oszd meg velük ezt a posztot.

Végül, de nem utolsó sorban, írhatsz kommentet is, és én ígérem hogy válaszolok.

Köszönöm a figyelmedet. Megtisztelő.

 

 

Szólj hozzá!

A bejegyzés trackback címe:

https://lakbear.blog.hu/api/trackback/id/tr514268563

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.