Cikiből cuki / hommage á René Magritte

2018. február 16. 06:16 - lookbear

Műanyag játéklóból mágneses könyvtámasz

alo01.jpg

A szürrealista festészet volt az első, amely igazán mélyen megérintett lázadozó kamaszként. Mivel egészen 15 éves koromig nem olvastam és nem is tanultam, csak kerékpároztam és rajzoltam, így a valós és valótlan világ lenyomata kizárólag képekben juthatott el hozzám. Ezért az első tapasztalataim, melyek valamiféle tudást és értelmet sugároztak, a könyvek képei voltak. Elsőként Salvador Dalí művészetét fedeztem fel, majd később René Magritte alkotásai voltak rám nagy hatással. Ez a hatás máig tart, számtalanszor merítettem ihletet a belga festőművész munkáiból. A festők festett világa aztán elvezetett a gondolatok és érzések leírt formájához is, és innentől kezdve faltam a könyveket. A bolhapiacokon mindig megállok a használt játékokat rejtő banános dobozok mellett és gyermeki vággyal kutatok bennük. Vásárolni csak egy-egy kisautót szoktam, ám most ez a műanyag és bársonybevonatú játékló beindította a fantáziámat. Ahogy ránéztem,azonnal eszembe juttatta az említett festő Biankó című képét, amelyen egy lovagló hölgy látható, és láthatatlan is egyben. Így született meg az írott gondolatok "támasza"egy műanyag játéklóból. A könyvtámasz, olyan régi köteteket fog közre majd a polcomon, amelyeket a küllemük alapján és nem a tartalmuk miatt választottam anno. Mára már általam olvasottnak számítanak ezek a művek, bírjanak bármilyen irodalmi értékkel vagy értéktelenséggel.

Éljen az élet, éljenek a könyvekben rejlő gondolatok!

alo02.jpg

A képen a felezett lovam mellett, a Biankó című festményt is láthatjátok, amely ihletet adott a könyvtámasz megalkotásában. Szeretném felidézni azt a pár sort, amit a mester, René Magritte írt a képről és a képalkotásról.

„A látható dolgok lehetnek láthatatlanok is. Ha valaki erdőn lovagol keresztül, alakját hol látjuk, hol nem, mégis tudjuk, hogy ott van. A Biankón a lovas takarja a fákat, és a fák rejtik el őt. A gondolat erejével mégis uraljuk mind a láthatót, mind a láthatatlant – és én arra használom a festészetet, hogy láthatóvá tegyem a gondolatot.”

 

alo03.jpg

Ahhoz, hogy egy „ciki”műanyag játékból valami olyat alkosson az ember, ami talán már kellemesebb a szemnek, jócskán el kell vonatkoztatni az eredeti állapottól. A könyvtámasz küllemét nagyban meghatározta a Biankó című festményen kívül, John Dalby angol festő ábrázolásmódja, aki többnyire vadászjeleneteket és tájképeket festett. Karcsú vadászlovainak ruganyos alakja, régóta tetszik nekem. Ezeknek a sportra és vadászatra tartott lovaknak, általában rövidre nyírják a farkukat, hogy ne akadályozza őket a mozgásban és ne akadjon bele semmibe a terepen. Ez a sportos "frizura" nekem is megtetszett, így az én lovam is ilyen fazont kapott.

 

alo04.jpg

A képen a 100 forintos leharcolt játéklovat láthatjátok, amelyből a könyvtámasz készült. Mellette néhány hasonló, bársonyporral bevont műanyag barátja látható, melyeket még nem viseltek meg a játékos kedvű gyermekek. Újkorában talán az én lovacskám is így nézhetett ki és büszkén feszített a kirakatban, várva, hogy valaki hazavigye.

 

alo05.jpg

A munka úgy kezdődött, hogy félbevágtam a lovat. Mivel könnyű műanyagból készült, és szerencsére üreges is volt a belseje, így lehetőség nyílt arra, hogy a belsejét kitölthessem valamivel, amitől nehezebb lesz, és jó támasznak bizonyul majd a könyveknek. Gyurmaragasztóval megtámogattam a testrészeket, hogy egyenesen álljanak és kevertem egy kis gipszet.

 

alo06.jpg

A gyurmaragasztóval betömtem a hajdani farok helyét is, hogy ne folyjék ott ki a gipsz, majd felöntöttem a masszával a két ló-felet, egy kis peremet hagyva rajtuk. A perem azért kellett, hogy a mágnesek, ne lógjanak majd túl a síkon, és a "testfelek" szépen hozzásimuljanak majd a könyvekhez.

 

alo07.jpg

Amikor megkötött a gipsz és teljesen megszáradt, folytathattam a munkát. Sajnos a plüssös borítást nem tudtam megtartani a ló figura felületén, mert több helyen levált róla. Így „meghámoztam”a lovat és a csupasz műanyag testtel dolgoztam tovább. Levegőre száradó gyurmából készítettem el a ló rövid sportos farkát. Egy darabka hurkapálcikára mintáztam rá, és vártam, hogy megszáradjon.

 

alo08.jpg

Végre elkezdődhetett az alapok elkészültével a festés. A Pentart Kőhatású pasztáit választottam melyekkel nem csak kőszerű, hanem fémes hatást is elérhetünk, ebben a videóban megmutatom, hogy mi mindent lehet ezzel az anyaggal készíteni. Rusztikus felületet és az igazi óntárgyakra emlékeztető matt és szürke hatást szerettem volna kölcsönözni a könyvtámasznak, hogy később a semleges külső, illeszkedni tudjon az adott környezethez. Lealapoztam elsőként a felületet fekete alapozóval (Primer Gesso), majd egy réteg antracit színű pasztát kentem az alapozott felszínre.

 

alo09.jpg

Miután jól megszáradt az alapozott és pasztázott felület (hajszárítóval sürgettem), kicsit megcsiszoltam, hogy az érdesre száradó paszta simább legyen. Egy kevés cement színű pasztát felhígítottam vízzel és átkentem a ló-feleket. Egy száraz szivaccsal letörültem a felesleget és hagytam megszáradni őket. Ezzel a technikával készült a Cikiből cuki sorozatom egy másik, terrakotta hatású virágkaspója is, amit ITT megnézhetsz.

 

alo10.jpg

Hogy megbizonyosodjak arról, hogy valóban ónhatású lett a festés eredménye, egy igazi ónból készült tálcára helyeztem a lovat. A képen láthatjátok, hogy nincs nagy különbség a valódi és az imitált ónos kinézet között.

 

alo11.jpg

Végül beragaszthattam a mágneseket a helyükre, és a körülöttük levő filcdarabot is, gyorsan száradó hobbiragasztóval. A peremnek köszönhetően belefért a filc és a mágnes is, így egy síkba került az egész metszett rész. A kép jobb oldalán láthatjátok, hogy hogyan működik a mágneses könyvtámasz. A könyv belső borítójára helyezünk egy korongmágnest, majd kívülről, hozzáillesszük a ló testet, amin ugyancsak van egy mágnes. A gipsszel nehezített és magnetizált könyvtámasz, tökéletesen tartja a nekidöntött könyveket. A gyapjúfilc maradék, amelyet használtam a Multifelt Factory terméke, és a filccel borított ülőkéknél használtam először. ITT megnézhetitek a szóban forgó székeket. ITT pedig olyan általam készített lovacskákat láthattok, amelyek nem műanyagból, hanem gyapjúfilcből készültek. ITT pedig megnézhetitek, hogyan lett hintalóból, hintaló.

 

alo12.jpg

A műanyag játékok -bár magával az anyaggal már megbarátkoztam- még mindig kissé idegenek számomra, gyerekként is csak a Legót szerettem ebből a matériából, mint játékot. Ám remek lehetőségek rejlenek az ilyen tárgyakban, amit semmiképpen sem hagynék ki egy következő alkotós alkalommal sem. Hiszen ha a "megunt" műanyagból lehet valami más, valami érdekes, akkor egyrészt újra hasznossá válik, másrészt talán később válik belőle hulladék. René Magritte szárnyaló képzeletének művészetét mindazoknak ajánlom, akik szeretik a humort és a magvas gondolatokat egyaránt.

Ha tetszett az alkotásom, akkor számtalan dolgot tudsz tenni, hogy hangot adj a tetszésednek.

Elkezdhetsz követni a Facebookon ha ide kattintasz, megtalálsz a Pinteresten is ha ide kattintasz, vagy kövess a Flickr-en ide kattintva.

Ha tényleg nagyon tetszett, akkor szerez másoknak is örömet és oszd meg velük ezt a posztot.

Végül, de nem utolsó sorban, írhatsz kommentet is, és én ígérem hogy válaszolok.

Köszönöm a figyelmedet. Megtisztelő.

 

Szólj hozzá!

A bejegyzés trackback címe:

https://lakbear.blog.hu/api/trackback/id/tr7613672120

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.