Filcgyári capriccio

2017. november 03. 15:23 - lookbear

Hogyan készül a gyapjúfilc és mi mindenre jó?

ca01.jpg

Az idei nyár igazán szép emlékekkel sugarazta meg szívem kék egét. A sors szeszélyes gumimatracán a nyári áramlatok egészen a Balaton közepére fújták tutajom, majd onnan egy király-sirály elröpített Paksra, ahol nagyszerű alkotni vágyó emberekkel ismerkedhettem meg. Ám a légmezők bárányfelhői, további utazásra hívtak és nyájasan Kőszegre invitáltak. Egy nagy múltú és száznál is több esztendeje folyamatosan működő gyárba, ahol megtudhattam, hogyan lehet „bárányfelhőszőrből” gyapjúfilcet készíteni. Gyerekként nagyon szerettem ujjbábokat alkotni filcből, melynek fortélyát az elemi iskola technika óráinak befilcesedett emlékeként őrzök, nagy-nagy szeretettel. Ám a pihe-puha emlékek itt véget is érhetnének, mert egészen mostanáig nem tudtam elképzelni, hogy ez a csodálatos anyag, mi mindenre alkalmas még a „hobbicukiságok” készítésén túl. A gyárban két csodálatos emberrel ismerkedhettem meg, Évával és Ilonával, a cég tulajdonosaival, akik birkatürelemmel segítettek nekem, hogy saját gyapjúfilcem elkészíthessem náluk. A közös munkából jó pár lakberendezési tárgy született, melyekből néhány egy kiállításon is szerepelt a budapesti Bálna gyomrában. A Münchausen báró kalandjaihoz hasonlatos, ám színvaló történetet tovább nemezelem a bejegyzés képeinél. Lássuk, hogyan készül a gyapjúfilc, ami természetes alapanyag és rengeteg mindenre alkalmas a 21. században is.

Éljen az élet, éljenek a lanolinszagos emlékek!

ca02.jpg

A közös munkánk főszereplői -a kőszegi gyapjúfilc készítő gyárral- e két ipari jellegű, vasból készült régi forgószék, újjávarázsolása volt. Az ülőrészen a gyárban készült filcanyagot láthatjátok, mely matériából még más lakáskiegészítőket, illetve lakberendezési tárgyakat is készítettem, lejjebb bemutatom azokat is. Az ipari hangulatú székek lágyítására, fűszerként, boci mintás filcet készítettünk.

 

ca03.jpg

A kép bal oldalán láthatjátok a székek eredeti állapotát. A kép másik felén pedig az elképzeléseket inspiráló marhabőrrel bevont, hasonlóan indusztriális hangulatú ülőbútorokat. De hagy mutassam be nektek a „játszótársaimat” a gyárat, és azt, hogy hogyan készül a gyapjúfilc.

 

ca04.jpg

A Kőszegi Nemezgyárat 1896-ban Eisner Kamill és Eisner Frigyes alapította. A firma azóta folyamatosan működik és jelenleg a közép-kelet európai régió egyetlen ilyen tevékenységet folytató üzeme. Az 1940-es években államosított vállalat 1992-ben került ismét magánkézbe és 2016-tól Hargitai Éva és Fodor Ilona ügyvezetők igazgatják a Multifelt Factory néven ismert mai gyárat. Vica és Ilona igyekszik megőrizni a cég 120 éves értékeit, és remélik, hogy itthon és külföldön is sikerül a gyár termékeinek jó hírét tovább öregbíteni. Ilona a gazdasági és operatív feladatokkal foglalkozik, míg Éva a műszaki, kereskedelmi és marketinggel inkább. Amikor viszont megkérdeztem őket a részletekről, csak annyit mondtak, hogy –itt mindenki mindent csinál. Valóban így van, mindketten rengeteget tesznek, hogy a 20 embert foglalkoztató magyar cég, még legalább 120 évig fennmaradhasson. Személy szerint roppant fontosnak tartom és kötelességemnek érzem, hogy én, mint alkotó, azzal támogassam a hazai vállalkozásokat, hogy az ő termékeiket részesítem előnyben a munkám során. Nem véletlenül használom az ugyancsak magyar Pentart márka világszínvonalú alapanyagait is az alkotásaim megvalósításában. De most lássuk hogyan lesz a birkaszőrből gyapjúfilc.

 

ca05.jpg

A gyárba bálákban érkezik a mosott gyapjú, amit a termékek elkészítéséhez karbonizálnak, azaz a gyapjúban benne maradt növényi hulladékot magas hőfokon kiégetik belőle. Erre azért van lehetőség, mert a gyapjú nagyon hőálló, így amíg a növényi maradványok elporladnak, a szálak sértetlenek maradnak. A kiégett növényi maradék a gépi porolás során távozik a gyapjúból. A tisztított gyapjút a farkasoló gép tépi fel elemi szálakra és szükség esetén ebben a fázisban keverik hozzá a tisztán növényi eredetű viszkózt a megfelelő arányban.

 

ca06.jpg

A feltépett gyapjú a kártoló gépen folytatja útját. A hatalmas fésűs hengerek között szépen kiigazodnak és egyenletessé válnak a zabolátlan gyapjúszálak.

 

ca07.jpg

Ezen a képen láthatjátok Vica kezében a fantasztikus kártolt bundát, azaz a paplan gyapjút. Ez már olyan finomságú anyag, hogy a paplanokban töltelékként használható. A több méter hosszú és réteges paplan készen sorakozik a tömörítésre, azaz hogy gyapjúfilccé váljon.

 

ca08.jpg

A folyamat során ennél az etapnál megálltunk, hogy a paplanra a bocis mintát rátehessük, amit majd a további munkafolyamatoknál összedolgoznak a gépek egy anyaggá. A paplan, ausztrál merinói gyapjúból készült, amely a legfehérebb a sokféle gyapjú közül. A rátéteket Vica, egy erdélyi utazása során hozta magával, amelyeket öreg nénik, házilag színeztek vöröshagymahéj levével és diófapáccal.

 

ca09.jpg

A szöszölés után a mintás bunda visszakerült a gyártósorra. A megfelelő vastagságú paplangyapjú rétegeket bundának nevezzük, és gőz segítségével kallózzák, vagyis tömörítik. Itt kallódik el a gyapjú egy része, vagyis a gyapjú összemegy a gőz és az ütögetés hatására. Az ütögetést kalapácsos vagy hengeres kalló végzi, addig, amíg a megfelelő anyagsűrűségű nem lesz a gyapjúfilc. A képen ezt a szépséges "zöld sárkányt", a kallózó masinát láthatjátok.

 

ca10.jpg

A folyamat utolsó előtti stációi az átmosás és a hengeres kallóban való kisimítás. Végül pedig vasalás, szárítás és préselés következett. Így született meg, az én“Magyar tarkám” amiből, több mindent is készítettem, lejjebb meg is mutatom őket.

 

ca11.jpg

A forgószékek kelméje elkészült, már csak a vasváz tisztítása és festése, valamint az ülőrészek elkészítése volt hátra. Maradék faanyagból vágtam ki az ülőkéket, amelyekhez a sablont egy zománcos fazék teteje szolgáltatta.

 

ca12.jpg

A kerek falapokra ráragasztottam egy-egy polifoam korongot, aminek a peremét lekerekítettem egy reszelővel. Erre került a vatelin majd a bocis gyapjúfilc.

 

ca13.jpg

A kárpitozott korongok alá, ugyancsak maradék faanyagból készítettem egy alátétet, hogy az ülőrész igazodjon a vaskos forgószék többi részéhez. Lecsiszoltam a kivágott korongokat és Pentart lazúrgéllel bepácoltam őket.

 

ca14.jpg

Végül megtisztítottam a szék vasszerkezetét, foltosan lefújtam festékszóróval, hogy a rozsdás részből is látszódjanak részletek és megmaradt egykori fekete olajfestékkel festett részekből is kikandikáljon egy-egy részlet. Így a tarka ülőrész nem különül annyira el a vasrészektől, hanem egységesebbnek tűnik.

 

ca15.jpg

Mint ahogy a bejegyzés elején írtam, más kiegészítőket is készítettem a mintás gyapjúfilcből. Ennek apropóját egy pályázat és kiállítás adta, ahol volt szerencsém zsűritagként értékelni a beérkezett pályaműveket, és mint vendégkiállító én is megmutathattam a témával kapcsolatos alkotásaimat.

 

ca16.jpg

A képen láthatjátok, hogy még mi mindent készítettem ebből a csodálatos alapanyagból. Kisebb nagyobb párnákat és egy gurulós puffot alkottam. Ezek elkészítését, majd egy későbbi posztban megmutatom nektek. Eme tárgyakat felajánlottam a Multifelt Factory bemutatótermébe, hogy az odalátogató emberek lássák, milyen széleskörűen felhasználható ez csodálatos és természetes alapanyag.

 

ca17.jpg

Az Itt nemez van című ötletpályázat nyerteseinek kiállításán egy sarkot én is kaptam. A megnyitóra nagyon sokan ellátogattak és jó pár kollégám és barátom is megtisztelt a jelenlétükkel. A képen Ágnes a Chameeleon Design művésznője és Henrietta a Kreatív Hobbik Csoport, Magyarország legnagyobb taglétszámmal bíró internetes portáljának a megálmodójával állok. Mögöttünk a munkáim láthatóak, felettünk pedig a Blum & Wolf/Sound Rolls, hangtölcsérei – akusztikus világítótestei láthatóak.

 

ca18.jpg

A gyárban sokféle színű szépséges gyapjúfilcek készülnek, melyek méltán inspirálták a pályázókat. Kalácska Zsana hangelnyelő falikárpitja is e színes filcekből készültek. A stancolt modulokat úgy lehet összeilleszteni, mint a Puzzle darabjait, egymásba kapcsolhatóak és így hatalmas felületeket is befedhetünk velük.

 

ca19.jpg

A két kedvencemet is megmutatom nektek, a stilizált madármotívumos szőnyeg elemei, ugyancsak egymásba illeszthetőek és egyes darabjai világítanak is, Brinkus - Vándor Kata készítette. A másik alkotás pedig egy nagyon ötletesen megoldott játszóbútor, gyerekeknek, Nagy Mihály Márk munkája.

 

ca20.jpg

Az Itt nemez van ötletkiállítás, a RUG Art Fest, Szőnyegre hangolva című kiállítás részeként a Bálna Budapestben került megrendezésre. A két hétig tartó kiállítást több mint 1500 regisztrált látogató tekintette meg és készülőben van egy emlékalbum is a kiállítás anyagáról.

 

ca21.jpg

Ezt a kis gyapjas történetet az Eisner fivérek emlékének szánom, akik 120 évvel ezelőtt alapították a gyárat. E gyárban dédnagyapáink cifraszűrrátéteitől kezdve a huszár egyenruhákon, a nyeregtakarón, az ipari filceken át, gyerekkorunk ujjbábjaiig vezetett az út, egészen a tarka gyapjúfilces lakberendezési tárgyaimhoz. A történetnek nincs vége, mert ez a természetes alapanyag még sokáig az alkotó emberek kedvence lesz, legyen az hangfogó falikárpit, vagy világítós gyapjúszőnyeg. A Multifelt Factory csapatának kívánok sok erőt és kitartást és rengeteg sikerélményt a munkájukhoz.

Ha tetszett az alkotásom, akkor számtalan dolgot tudsz tenni, hogy hangot adj a tetszésednek.

Elkezdhetsz követni a Facebookon ha ide kattintasz, megtalálsz a Pinteresten is ha ide kattintasz, vagy kövess a Flickr-en ide kattintva.

Ha tényleg nagyon tetszett, akkor szerez másoknak is örömet és oszd meg velük ezt a posztot.

Végül, de nem utolsó sorban, írhatsz kommentet is, és én ígérem hogy válaszolok.

Köszönöm a figyelmedet. Megtisztelő.

 

 

 

Szólj hozzá!

A bejegyzés trackback címe:

https://lakbear.blog.hu/api/trackback/id/tr913136076

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.