Ég és föld között készült fotóim

2017. január 27. 07:46 - lookbear

Dunántúli tájképek

at01.jpg

Komolyabban úgy 15 éve kezdtem el fotográfmasinával „festeni” és azóta is, a fénykép nekem festmény. Talán azért van ez, mert festőművésznek tanultam, így jóformán mindent ami körülvesz, festményként értelmezek. Képes vagyok egy cédulát megigazítani az asztalon, hogy harmonikus legyen az ábrázata. A mindenható által festett anyatermészet, egészen kicsiny koromtól a legkedvesebb „lét-helyszín” számomra. Akárhányszor randevúzok a vadonnal, mindannyiszor elképedek az ég és föld közé bepréselt látványtól. Most néhány ilyen ég és föld között készült fotómat mutatom meg nektek. Hogy lássátok, mennyire egy nekem a fotó és a festmény, néhány olyan pingálmányomat is megmutatom, melyek a lencsevégre kapott helyszíneken készültek.

Éljen az élet, éljen a csodálatos magyar táj!

t01_1.jpg

A képek döntő többsége a Dunántúlon készült, Tolna megyében. Anyai nagyszüleim Regölyben éltek, mely kicsiny település a Kapos és Koppány patak összefolyásánál található. Olykor e patakok kiöntenek és a mélyebben fekvő területek tavakká alakulnak. Így történt ez pár éve is, a malom környékén, mely épület mindig nagy kedvencem volt. Sokszor elábrándoztam rajta, hogy milyen gyönyörű otthont lehetne belőle varázsolni.

 

t02_1.jpg

Regöly másik "vizes" része a Pacsmagi-tavak Természetvédelmi Terület, melyhez rengeteget kibicikliztem. Gyönyörű terület, rengeteg vízimadárral és érdekes csúszómászókkal. A tavak egy része halgazdaságként működik. Szemben látszik Keszőhidegkút templomtornya is, ahová jó párszor átkerékpároztam. Itt is és a malomnál is készült egy-egy festmény, a következő képen láthatjátok is őket.

 

t03.jpg

A két kedvenc regölyi helyszínem festményei. Mindkettő akkor készült amikor a fotók is (2010). A nappalim falát díszítik most, és ha rájuk pillantok, előjönnek az illatos és színes emlékek. Regölynek külön illata van, semmihez sem hasonlítható, épp csak egy csipet édes-sós illatú tarka műszálas otthonka, kis porszaggal elegyítve ami hasonlatos hozzá.

 

t04_1.jpg

Pacsmag is kiönt olykor és az út széléről lehet horgászni a megszökött halnevelde pontyait.

 

t05_1.jpg

A falu horgásztava a Somlyó-tó is nagy kedvencem volt, sokszor rajzoltam és festettem ott. Ez a kép is ott készült. Csak egy rossz pléd és festék kell az egészhez.

 

t06_1.jpg

Érdekes, hogy a kedvenc virágom a búzavirág ritkán látott vendég a dunántúli Regölyben. Ahol viszont most élek, a Jászságban, rengeteg van belőlük. Ez a kép a mostani otthonom falujának határában készült, ahol minden évben kéklik tőle a határ.

 

t07_1.jpg

A nagyszüleim faluját körülöleli a Tolnai-hegyhát, mely dimbes-dombos hullámaival minden alkalommal megigézett. Ez a kép, az első parasztházam udvaráról készült. Szép tájért sehova se kellett mennem csak egyszerűen az ablakból vagy a kertből fotóztam. A ház azóta már nem az én tulajdonom, új lakói élvezhetik a gyönyörű panorámáját.

 

t08_1.jpg

Kék ég, zöld föld és temérdek békalencse. Ó mennyit szedtünk régen a tyúkoknak ajándékba...

 

t09_1.jpg

Az érő gabonatábla a nyár csúcspontja. Ilyenkor már nagyon meleg van és lustán delel a július. Minden évben szedek egy csokor búzát vagy rozsot. Beleteszem egy vázába, így télire is jut egy kis bokréta nyár.

 

t10_1.jpg

Napfelkelte a regölyi legelőn. Ha nem lenne köd, látszódna Vera-vár és a Pille-hegy. Verán nincs már vár és Pille is úgy elkopott ezer év alatt, hogy ma már csak egy domb, mégis az én örök szerelmeim maradnak, hegytelenül és "vártalanul" is.

 

t11_1.jpg

Pacsmag ősszel, amikor a halak a halszemükre, halpikkelyt húznak, belehemperednek az iszapba és várják a tavaszt.

 

t13.jpg

A napraforgó ősszel már nem forog a nap felé. Lehajtja fejét, a földet bámulja és szotyolakönnyeket hullajt a nyár emlékére. Ezt a növényt minden évben lencsevégre kapom, nem bírom megunni...

 

t15.jpg

A Balaton 40 km távolságban Regölytől, mindig vonzó úti cél volt. Számtalan magyar-tengerről készült fotóm van. Ez egy Balatonszemes közelében lencsevégre kapott aranyhíd, arany hínárok és aranyló nádszálak között.

 

t16.jpg

És végül egy elveszett Trabant, ami a regölyi legelőn a marhapásztor nyughelye. A tehénlepénnyel kikövezett földúton sokszor megálltam és lestem a nagy magyar tarkákat. Ég és föld közé, most ennyi kép fért el egyszerre, remélem szerettétek.

Ha tetszett az alkotásom, akkor számtalan dolgot tudsz tenni, hogy hangot adj a tetszésednek.

Elkezdhetsz követni a Facebookon ha ide kattintasz, megtalálsz a Pinteresten is ha ide kattintasz, vagy kövess a Flickr-en ide kattintva.

Ha tényleg nagyon tetszett, akkor szerez másoknak is örömet és oszd meg velük ezt a posztot.

Végül, de nem utolsó sorban, írhatsz kommentet is, és én ígérem hogy válaszolok.

Köszönöm a figyelmedet. Megtisztelő.

Szólj hozzá!

A bejegyzés trackback címe:

https://lakbear.blog.hu/api/trackback/id/tr2112154667

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.