Ilonka a virágállvány

2016. október 14. 21:06 - lookbear

Régimódi tárolás nem csak szobanövényeknek

avir01.jpg

Egy falusi iskola felújításakor került az utcára, lejárt tanmenetek és elfeledett gyerekrajzok között, a hajdan jobb időket megélt virágállvány. Évekig nem nyúltam hozzá, a padlásfeljáróban kuksolt és várt türelmesen, hátha egyszer újra az lehet, aminek az emberek kitalálták. A nyárára kitett szobanövények kedvéért, idén mégiscsak újraélesztettem, hogy a telet ezen a növénytárolón töltsék tavaszig. Olyan „víztiszta-zöld” hangulata lett, melyet gyerekkorom színei, anno nénikék konyhabútorainak és konyhafalaiknak országos zöldje adta. Előzmények: Ilonka szembe szomszéd a házi bubi fekete-mákos frizurájával, fekete hullámcsattal kényelmesítve a világos-halványkék otthonkájában. Mindezt egy kismamacipő stabil tartása tette a realitás cementlapos pepita padlójára. Hogy ropogott a fogam alatt a cukros kenyere. Ültem a gyógyszer-zöld hokedlin és a viaszkosvászon kicsit félrenyomott és színhibás gyümölcseit néztem, meg a gombás nagylábujj körmét, ami kiintegetett a mókus-vörös színű kismamacipő orrtalan orrából. De jó volt… ellobogtam ezekkel a lisztes zöldekkel, valahol egy réges-régi májusi szombat délelőtt. Ringató volt és pépesen nyugodt, mint egy hűlőfélben levő tejbegríz. Szerettem ezeket a zöldtelen zöldeket...a házunk folyosói is ilyen színűek voltak, olajba szunnyadva, hosszú mustár csíkkal kijelölve a netovábbot. Itt-ott pergett és egy régebbi kor mintafestő hengerének cirkalmai kanyarogtak elő. Ezeket a mintákat idegenkedve fogadtam. Semmi közöm nem volt a mintákhoz és nekik sem hozzám. Nem lettünk tegező viszonyban csak jóval később. Akkor, amikor már Ilonkák, cukros-kenyerek és kredenc zöldek sem voltak többé. E régi gyerekes zöldségek inspiráltak a bútor színét illetően, amit egy alapos szerkezeti megerősítés előzött meg. Éljen az élet, éljen Ilonka néni emléke!

vir01.jpg

A nyaralásból hazatértek a szobanövények, az új téli palotájukba. Lakótársnak pedig befogadtak néhány szoba-tárgyat is.

 

vir02.jpg

A szóban forgó szoba-tárgyak, mindegyike más időből és más helyről származik. Van itt kérem angolszász kenyértartó, skandináv farekesz, tigrispiacos kortárs vekker, teuton virágcserép és kaspó, honi szőnyegjavító cégér és külhoni-honi kastélyt bemutató könyv.

 

vir03.jpg

Gyerekként fel-fel lángolt bennem a szobanövény és kaktuszgyűjtés zöld láza. Filodendronokat, pletykaféléket vagy fokföldi ibolyákat gyűjtöttem. Képes voltam bejárni az akkor még nem bezárt szomszéd házak emeleteit, ahol végigböngésztem a folyosókat díszítő növényeket. Ebből abból csíptem is le, majd kipipáltam a növénygyűjtő-füzetemben a megszerzett különlegességet. "Természetesen" az általános iskolám tantermei és folyosói sem maradtak ki a beszerzési listámról. A helyi moziban többször megnéztem a Vissza a jövőbe című filmet, hogy a film végén elsőként kislisszolva a kijárat nagy üveges folyosójáról, növényhajtásokat szakajtsak. Így volt ez Ilonkám...

 

vir04.jpg

 

Kedves gyerekkori szomszédnéni Ilonka: Rád gondoltam, amikor megújítottam ezt a virágállványt. A közelgő halottak napja alkalmából, gyertya helyett most ez a bútordarab lobogjon neked. Nyugodj békében...

 

vir05.jpg

Ez volt a kezdet...

 

vir06.jpg

A szerkezet megerősítése volt az első. A törött részeket javítani és pótolni kellett.

 

vir07.jpg

Barátom a műgyanta, mindenhez atombiztosan tapad. Jól csiszolható és tökéletesen festhető. Nem kifejezetten fára találták ki, de pompásan működik.

 

vir08.jpg

A ragasztás mellett, szükség volt merevítőkkel való megerősítésre is, mint ahogy a Frida széknél már láthattátok.

 

vir09.jpg

Csak részlegesen csiszoltam meg a felületet, majd alapoztam a Pentart dekorfestékhez tartozó alapozóval az egész vázat.

 

vir10.jpg

Összeszedtem az összes maradék dekorfestékemet (a zöldeket) és foltosan lealapoztam velük az állványt. A festékbe itt is raktam dekorlakkot, mint ahogy azt tettem az Anyám tyúkja nevezetű bútornál is.

 

vir11.jpg

A záró réteget is foltosan festettem, most itt nem volt szempont az egységes színhatás. Azokat a zöldeket akartam megjeleníteni, amelyekre gyerekkoromból emlékeztem.

 

vir12.jpg

Végül visszacsiszoltam itt-ott, hogy az eredeti fehér olajjal festett részek is megőrződjenek az utókornak. A munkát a Pentart dekorfestékhez tartozó selyemfényű lakkal zártam. Kalandra fel és merüljünk el a bútorfestésben, mint ahogy az emlékekben is jó megmerítkezni olykor.

Ha tetszett az alkotásom, akkor számtalan dolgot tudsz tenni, hogy hangot adj a tetszésednek.

Elkezdhetsz követni a Facebookon ha ide kattintasz, megtalálsz a Pinteresten is ha ide kattintasz, vagy kövess a Flickr-en ide kattintva.

Ha tényleg nagyon tetszett, akkor szerez másoknak is örömet és oszd meg velük ezt a posztot.

Végül, de nem utolsó sorban, írhatsz kommentet is, és én ígérem hogy válaszolok.

Köszönöm a figyelmedet. Megtisztelő.

 

 

 

 

Szólj hozzá!

A bejegyzés trackback címe:

https://lakbear.blog.hu/api/trackback/id/tr811806299

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.