Madarat tolláról, embert tojásáról (Húsvétra hangolódás)

2017. március 03. 12:57 - lookbear

Se nem tojás, se nem kő, mégis mindkettő

a_01.jpg

Talán kicsit korai a húsvétra készülődni, ám hogy a tavasz-ünnep utáni éhségemet csillapítsam, már most összeütöttem egy gyors „húsvéti rántottát”. Minden évben új és új nyuszis, csibés, baris ötletekkel találkozhatunk az interneten. Ezekből inspirálódva, mindenki talál magának való totem állatot. Én az újjászületés szimbólumát és az ünnep fő eledelét a tojást választottam vezető sormintának. Ám hogy ne legyen olyan szokásosan hímes a tojásom, ismét egy furfangos trükköt vetettem be. Gondoljatok csak a legutóbb látott télűző busómra, amelynél semmi sem az volt, aminek látszott. Az ünnepet váró tojásaim egy érdekes új matériából készültek, melyről az elkészítési képeknél regélek többet. Se nem tojás, se nem kő, mégis mindkettő. Lássuk a találós kérdésre adható választ, alant.

Éljen az élet, éljenek az ünnepek!

Tovább
2 komment

Lakbusó

2017. február 24. 10:27 - lookbear

Télűző, otthon talált tárgyakból

 

a_880_kepp.jpg

A Busójárás maszkjai, régóta az általam szeretett népszokások egyik kedves tárgyi emlékei. Ilyenkor február végén a torzonborz télűzők alakoskodásában bízva, várom a tavaszt. Úgy jó10 éve Duna parton gyűjtött műanyag szemétből készítettem, a busókra emlékeztető maszkokat. Egy akkor fiatal művészekből álló csoporttal, akikkel a dunai ártéri hulladékra akartuk felhívni a közönségünk figyelmét. Minden alkotó másképpen közelítette meg a témát, én maszkokkal demonstráltam az emberarcú hulladékot. Ebből egy kiállítás sorozat lett, melynek anyaga Pakstól Szentendrén át Gödöllőig, bejárt számos kiállító helyet. A kiállítás a "Szemét ügy" címet kapta, mely utalt a környezetünk, a Duna-part állapotára. Az újrahasznosítást már akkor is fontosnak tartottam, mint ahogy ez ma is ugyanolyan fontos a mindennapi életemben. A "busóimmal" egy a Néprajzi Múzeum által kiírt pályázaton is részt vettem, ahol különdíjas lettem. Ma a múzeum 20. századi, városi folklór anyagának a része ez a három műanyag hulladékból készült maszkom, amelyeket ebbe a posztba is láthattok fotókon. Hát, ez az előjáték ihlette a tavaszt váró busómat! Abból készült amit itthon találtam, a kakassarkantyútól a sütiformáig, minden jóval megrakva. Télűző busóm talán elűzi a hideget, elhozza a tavaszt.

Éljen az élet, éljen az éledő természet!

Tovább
Szólj hozzá!

Télűző busó házilag

2017. február 24. 10:27 - lookbear

Hőszigetelő lapból farsangi maszk

b01.jpg

A télbúcsúztató, tavaszköszöntő busójárás talán az egyik legszebb néphagyományunk. A mohácsi sokácok, évszázadok óta űzik a telet és a törököt, alakoskodó jelmezeikben. A busó maszkok mindig is nagyon tetszettek nekem. A sematikus ám karakteres „ördög-pofák” egy ősi világot idéznek föl bennem, ahol az oltalmazó és termékenységi ünnepeknek varázsereje volt. Ma már talán kevésbé hiszünk az ilyesmiben, pedig a hit sok mindenre képes. Én hittem abban, hogy ha nem is fából, de valamilyen a kezem ügyében lévő matériából, elkészíthetem saját busó maszkomat. Olyan anyagot kerestem, ami könnyen vágható és faragható. Végül néhány maradék hőszigetelő lapra (polisztirol) esett a választásom. A cél az volt, hogy hasonlítson a fából faragott busó fejekre. Nem kifejezetten álarcra vágytam, bár ekként is használható, hanem inkább egy fali vagy ajtódíszre. Úgy hiszem, hogy a télűző busóm elhozza hamarosan a várva várt tavaszt, még akkor is, ha nem fából és nem disznóvérrel van festve, hanem az eredetinek csak egy „kínai” változata.

Éljen az élet, szevasz tavasz!

Tovább
Szólj hozzá!

Úgy szeretlek, ahogy vagy!

2017. február 10. 07:13 - lookbear

Apró figyelmesség Valentin napra, filc anyagba csomagolva

v01.jpg

A néphagyomány szerint a medvék jobban értenek a meteorológiához, mint az időjósok. Gyertyaszentelő Boldogasszony napján, azaz február másodikán a medvék felébrednek téli álmukból és téli-almukat elhagyva, tavaszt brummognak a kék égre. A hideg februárt talán csak a Valentin-nap (Bálint-nap) olvasztja fel, a szerelem és szeretet piros tüzével. A téli álomból ébredő dörmögi néphagyományát és az egymást megajándékozó szerelmesek ünnepét gyúrtam most egybe. E jeles napra készítettem egy filc anyagból készült mackót, melynek a mancsaiba bármilyen apró figyelmességet tehetünk, legyen az szerelmes levél, vagy ékszer, de akár édesség vagy sósság is. Elkészítése roppant egyszerű, kézügyességet nem igényel és a mellékelt maci-sablont átmásolva pikk-pakk elkészíthetjük. A megszokott piros rózsa és Fa dezodor illatfelhője alá csempésszük oda saját kezűleg készített ajándék-fogónkat is. Szeressük társunkat olyannak amilyen, hisz pont azért szerettünk belé.

Éljen az élet, éljen az ébredő természet!

Tovább
Szólj hozzá!

Ég és föld között készült fotóim

2017. január 27. 07:46 - lookbear

Dunántúli tájképek

at01.jpg

Komolyabban úgy 15 éve kezdtem el fotográfmasinával „festeni” és azóta is, a fénykép nekem festmény. Talán azért van ez, mert festőművésznek tanultam, így jóformán mindent ami körülvesz, festményként értelmezek. Képes vagyok egy cédulát megigazítani az asztalon, hogy harmonikus legyen az ábrázata. A mindenható által festett anyatermészet, egészen kicsiny koromtól a legkedvesebb „lét-helyszín” számomra. Akárhányszor randevúzok a vadonnal, mindannyiszor elképedek az ég és föld közé bepréselt látványtól. Most néhány ilyen ég és föld között készült fotómat mutatom meg nektek. Hogy lássátok, mennyire egy nekem a fotó és a festmény, néhány olyan pingálmányomat is megmutatom, melyek a lencsevégre kapott helyszíneken készültek.

Éljen az élet, éljen a csodálatos magyar táj!

Tovább
Szólj hozzá!

Újévi fogadalmak dobozban

2017. január 13. 08:01 - lookbear

Lombház gyufából

a1.jpg

Szilveszterkor sokan teszünk fogadalmakat. Én olyan apróbb dolgokat szoktam megfogadni, amelyek kivitelezhetőek és a sikerélmény szinte biztos. A saját tapasztalatom szerint, a nagy dolgokhoz vezető ösvény, gyakori megállókkal és a nyugodt tempóval van "kikövezve". Ilyenkor télen nem szoktam erőltetni az egész testet és lelket igénybe vevő nagyobb dolgok megvalósítását, jobban esik apróbb alkotásokkal szöszölni a kályhából sugárzó meleg közelében. Most, egy kis makett lombház-dobozt készítettem gyufákból, amibe belepotyogtathatom az újévi fogadalmaimat. Kisebb kavicsokra írtam fel a „fogadni valót”, melyek ha megvalósultak, rituális keretek között elhajíthatóak a kertben. Ezek az apró „mérföldkövek” szegélyezik az utat, amelyen ez évben járni fogok. A házikó dobozt egy nagyobb szobanövény ölébe helyeztem el, mint egy igazi lombházat. Az ötlet a gyerekkoromban épített titkos kis kuckók építéséből keletkezett, melyekre mindig oly szeretettel gondolok vissza. Hol az íróasztal alá építkeztem, hol a nagyanyám használaton kívüli disznóóljába, hol pedig a padlásra.

Éljen az élet, valósuljanak meg az újévi fogadalmak!

Tovább
Szólj hozzá!

Csináld magad DIY gombfocicsapat

2016. december 16. 07:34 - lookbear

Társasjáték karácsonyra, ha kell egy csapat

sa01.jpg

Egy olyan világban, amilyenben sokan élünk, és ahol a lehető legtöbb tárgy kézzel készül, a karácsonyra szánt ajándékok sem úszhatják meg a házi beavatkozást. Egy ifjú DIY blogger Sánta Dávid, alias Santa Bros volt az „ellenfelem”, akivel most közösen készítettünk karácsonyra valót. A nyáron oly sokunkat izgalomban tartó focis esemény, a 2016-os labdarúgó-Európa-bajnokság ihletett meg bennünket. Nem vagyunk vérbeli focisták, de a nyáron mi is szurkoltunk a magyar csapatnak. Mindkettőnknek sok fejtörést okozott ennek az eseménynek a „házi” megjelenítése és úgy döntöttünk, hogy készítünk egy gombfoci készletet, melynek játékosai a kedvenc DIY bloggereink lesznek. Szándékosan nem ragaszkodtunk a foci, illetve a gombfoci szabályaihoz, mivel a saját életünkben sem jellemző ez ránk. A mi társasjátékunkban a „bloggerfocistáink”nem rúgnak kapufát és sárga lapot sem kapnak. Egy barátságos mérkőzésre invitálunk most mindenkit, ahol majdnem mindent szabad, és majdnem minden megtörténhet. Dávidról és munkáiról külön írok a posztban és néhány alkotásával is megismerkedhettek.

Éljen az élet, éljen a DIY-gombfoci!

Tovább
Szólj hozzá!

Fenyő a tükörben

2016. december 09. 12:31 - lookbear

Üveglapból tükör, karácsonyi ajándéknak

tu01.jpg

A fenyő, mint jelentésekkel feldíszített fa, régóta kifejezi az emberek szellemi világának gazdagságát. Ez az örökzöld növény, a kínai tájképfestészetben a hosszú élet szimbóluma, míg Japánban a sintoista hagyomány szent fája, a rituális eszközök és a templomok alapanyaga. Az európai ős-hagyományban, mivel az egyetlen növény mely decemberben is zöld, a ragyogás az élet, a remény az egészség megtestesítője volt. Később a keresztény vallás is megtalálta magának a "fény-fában" rejlő, fényszimbólumot, így nekem sem volt nehéz eligazodnom a „történelmes” kivilágított fenyőúton. Egy ovális képkeret és annak üvege volt az alap. Az üveglapból tükröt varázsoltam, a tükörből pedig fenyőképet. Nagy kedvencem Caspar David Friedrich festőművész, a korai német romantika óriása. Ő inspirált csodálatos alkotásaival. Műveinek tárgya gyakran a természet, ám ezek a képek sosem pusztán természetet ábrázoló alkotások. Ez a kis tükör sem pusztán egy tükör, ha belenézünk, meglátjuk az embert, azt az embert, aki oly sok jelentéssel látja el környezetét. Eme élő és érző lény fényből van, s ez a fény tükröződik vissza Karácsony szent ünnepén.

Éljen az élet, éljenek a "fény-fák" soká!

Tovább
2 komment

Karácsonyi piac Krakkóban

2016. december 02. 20:45 - lookbear

Képek Lengyelországból

aa001.jpg

Lengyel, magyar – két jó barát, együtt harcol, s issza borát. Talán ezt a mondást mindannyian hallottuk már, akárcsak azt a bizonyos kiskacsáról szóló dunántúli gyerekmondókát is, aki Lengyelországba készül látogatóba, miután megfürdött a fekete tóban. E két nép történelme bővelkedik közös emlékekben. A krakkói óváros főterének minden egyes kockakövére jutna egy-egy feljegyezhető história, ennek bizonyságául. Ám nem csak hagyományból szeretem ezt a nemzetet, hanem mert akárhányszor is jártam testvéreink földjén, sosem csalódtam bennük. Így volt ez most is, a krakkói karácsonyi adventi kipakolóson. Rengeteg embert vonzz évről-évre ez az esemény, mégsem vált „üzletszagúvá”, vagy idő előtt elszunnyadt csillagszóróvá. A léptékek léphetőek, emberméretűek, és még éppen kifizethetőek. Ha a bécsi karácsonyi vásárhoz kellene (nem kell) hasonlítanom, akkor ahhoz képest olcsóbb. Az ünnepi „kézműves-kütyü” felhozatal mindenki számára tartogat valami színvonalasabb szív-közelit. Nem láttam egyetlen árusnál sem kínai legalja gagyi holmihoz hasonlatos portékát. Rengeteg aranyos kerámia, faragott fa holmi és meglepően sok szőrmeáru volt összehordva. A legjobban mégis az óváros patásai tetszettek,  a cirkuszi lovakat megszégyenítő pompával, „LÓ-haute couture” ékített krakkói hintó-lovak. Úgy parádéztak le s föl a tömegben, mintha egy darab ember nem lett volna a macskaköveken. Bámulatos megálljokkal és gázt neki vegyessel kormányoztak a lovakat irányító Fittipaldik. Hazaérkezvén e csodálatosan emberi városból, még mindig felkoppan füleim dobhártyáján a krakkói lovak csengő pata-ratatája, ha oda gondolok vissza. Szívesen teszem…

Éljen az élet, és éljenek a Lengyelek!

Tovább
Szólj hozzá!

Hungaro Steampunk

2016. november 25. 02:53 - lookbear

Lézerrel vágott vas koszorútartó, karácsonyi ajtókra

a_st01.jpg

Úgy fél éve történt, hogy egy vasakaratú hölgy lézersugár szárnyán az ablakpárkányomra villant. Addig csicseregtünk, míg közös munka nem lett belőle. A szóban forgó „vaslédivel” -Tóth Mónikával- hosszasan gondolkodtunk, hogy mit alkothatnánk közösen. Leginkább a Steampunk stílus volt az, amely mindkettőnk rajongását kifejezte a vas és egyéb fémtárgyak iránt. Másik közös szerelmünk a magyar népművészet és annak a motívumvilága. Így történhetett meg, hogy a magyar paszományminta találkozott a Steampunk stílussal a mi közös boncasztalunkon. Mint azt már láthattátok korábban, többször foglalkoztam vasban gazdag témákkal, a Steampunk stílussal és a magyar népművészet is rengetegszer inspirált. Mónika ötvösnek és lakberendezőnek tanult, így nem véletlen, hogy az általa életre hívott SteelGarden&Home fantázianévre hallgató vállalkozás is fém dekorációs tárgyakkal foglakozik. A Mónika által tervezett tárgyak, legyenek azok vas vagy egyéb fémből készültek, kertjeink és otthonaink színesítésére lettek kitalálva. Kettőnk közös gyermeke egy szöges kérdésre ad választ. Ajtódíszeink, mint például az ünnepekhez kapcsolódó koszorúk is, sok esetben csak egy szöggel és egy zsineggel vannak a helyükre erősítve. Ez ütött szeget a fejünkben és ezért alkottunk egy olyan tárgyat, amely a szép ajtódíszek méltó kiegészítője lett. Ez mi más lehetne, mint egy koszorútartó. Mónikáról és az általa készült tárgyakról a posztban olvashattok és láthattok többet. Most lássuk mit hozott össze két vaskorszaki alkotó.

Éljen az élet, éljen a Hungaro Steampunk!

Tovább
Szólj hozzá!