Ég és föld között készült fotóim

2017. január 27. 07:46 - lookbear

Dunántúli tájképek

at01.jpg

Komolyabban úgy 15 éve kezdtem el fotográfmasinával „festeni” és azóta is, a fénykép nekem festmény. Talán azért van ez, mert festőművésznek tanultam, így jóformán mindent ami körülvesz, festményként értelmezek. Képes vagyok egy cédulát megigazítani az asztalon, hogy harmonikus legyen az ábrázata. A mindenható által festett anyatermészet, egészen kicsiny koromtól a legkedvesebb „lét-helyszín” számomra. Akárhányszor randevúzok a vadonnal, mindannyiszor elképedek az ég és föld közé bepréselt látványtól. Most néhány ilyen ég és föld között készült fotómat mutatom meg nektek. Hogy lássátok, mennyire egy nekem a fotó és a festmény, néhány olyan pingálmányomat is megmutatom, melyek a lencsevégre kapott helyszíneken készültek.

Éljen az élet, éljen a csodálatos magyar táj!

Tovább
Szólj hozzá!

Újévi fogadalmak dobozban

2017. január 13. 08:01 - lookbear

Lombház gyufából

a1.jpg

Szilveszterkor sokan teszünk fogadalmakat. Én olyan apróbb dolgokat szoktam megfogadni, amelyek kivitelezhetőek és a sikerélmény szinte biztos. A saját tapasztalatom szerint, a nagy dolgokhoz vezető ösvény, gyakori megállókkal és a nyugodt tempóval van "kikövezve". Ilyenkor télen nem szoktam erőltetni az egész testet és lelket igénybe vevő nagyobb dolgok megvalósítását, jobban esik apróbb alkotásokkal szöszölni a kályhából sugárzó meleg közelében. Most, egy kis makett lombház-dobozt készítettem gyufákból, amibe belepotyogtathatom az újévi fogadalmaimat. Kisebb kavicsokra írtam fel a „fogadni valót”, melyek ha megvalósultak, rituális keretek között elhajíthatóak a kertben. Ezek az apró „mérföldkövek” szegélyezik az utat, amelyen ez évben járni fogok. A házikó dobozt egy nagyobb szobanövény ölébe helyeztem el, mint egy igazi lombházat. Az ötlet a gyerekkoromban épített titkos kis kuckók építéséből keletkezett, melyekre mindig oly szeretettel gondolok vissza. Hol az íróasztal alá építkeztem, hol a nagyanyám használaton kívüli disznóóljába, hol pedig a padlásra.

Éljen az élet, valósuljanak meg az újévi fogadalmak!

Tovább
Szólj hozzá!

Csináld magad DIY gombfocicsapat

2016. december 16. 07:34 - lookbear

Társasjáték karácsonyra, ha kell egy csapat

sa01.jpg

Egy olyan világban, amilyenben sokan élünk, és ahol a lehető legtöbb tárgy kézzel készül, a karácsonyra szánt ajándékok sem úszhatják meg a házi beavatkozást. Egy ifjú DIY blogger Sánta Dávid, alias Santa Bros volt az „ellenfelem”, akivel most közösen készítettünk karácsonyra valót. A nyáron oly sokunkat izgalomban tartó focis esemény, a 2016-os labdarúgó-Európa-bajnokság ihletett meg bennünket. Nem vagyunk vérbeli focisták, de a nyáron mi is szurkoltunk a magyar csapatnak. Mindkettőnknek sok fejtörést okozott ennek az eseménynek a „házi” megjelenítése és úgy döntöttünk, hogy készítünk egy gombfoci készletet, melynek játékosai a kedvenc DIY bloggereink lesznek. Szándékosan nem ragaszkodtunk a foci, illetve a gombfoci szabályaihoz, mivel a saját életünkben sem jellemző ez ránk. A mi társasjátékunkban a „bloggerfocistáink”nem rúgnak kapufát és sárga lapot sem kapnak. Egy barátságos mérkőzésre invitálunk most mindenkit, ahol majdnem mindent szabad, és majdnem minden megtörténhet. Dávidról és munkáiról külön írok a posztban és néhány alkotásával is megismerkedhettek.

Éljen az élet, éljen a DIY-gombfoci!

Tovább
Szólj hozzá!

Fenyő a tükörben

2016. december 09. 12:31 - lookbear

Üveglapból tükör, karácsonyi ajándéknak

tu01.jpg

A fenyő, mint jelentésekkel feldíszített fa, régóta kifejezi az emberek szellemi világának gazdagságát. Ez az örökzöld növény, a kínai tájképfestészetben a hosszú élet szimbóluma, míg Japánban a sintoista hagyomány szent fája, a rituális eszközök és a templomok alapanyaga. Az európai ős-hagyományban, mivel az egyetlen növény mely decemberben is zöld, a ragyogás az élet, a remény az egészség megtestesítője volt. Később a keresztény vallás is megtalálta magának a "fény-fában" rejlő, fényszimbólumot, így nekem sem volt nehéz eligazodnom a „történelmes” kivilágított fenyőúton. Egy ovális képkeret és annak üvege volt az alap. Az üveglapból tükröt varázsoltam, a tükörből pedig fenyőképet. Nagy kedvencem Caspar David Friedrich festőművész, a korai német romantika óriása. Ő inspirált csodálatos alkotásaival. Műveinek tárgya gyakran a természet, ám ezek a képek sosem pusztán természetet ábrázoló alkotások. Ez a kis tükör sem pusztán egy tükör, ha belenézünk, meglátjuk az embert, azt az embert, aki oly sok jelentéssel látja el környezetét. Eme élő és érző lény fényből van, s ez a fény tükröződik vissza Karácsony szent ünnepén.

Éljen az élet, éljenek a "fény-fák" soká!

Tovább
2 komment

Karácsonyi piac Krakkóban

2016. december 02. 20:45 - lookbear

Képek Lengyelországból

aa001.jpg

Lengyel, magyar – két jó barát, együtt harcol, s issza borát. Talán ezt a mondást mindannyian hallottuk már, akárcsak azt a bizonyos kiskacsáról szóló dunántúli gyerekmondókát is, aki Lengyelországba készül látogatóba, miután megfürdött a fekete tóban. E két nép történelme bővelkedik közös emlékekben. A krakkói óváros főterének minden egyes kockakövére jutna egy-egy feljegyezhető história, ennek bizonyságául. Ám nem csak hagyományból szeretem ezt a nemzetet, hanem mert akárhányszor is jártam testvéreink földjén, sosem csalódtam bennük. Így volt ez most is, a krakkói karácsonyi adventi kipakolóson. Rengeteg embert vonzz évről-évre ez az esemény, mégsem vált „üzletszagúvá”, vagy idő előtt elszunnyadt csillagszóróvá. A léptékek léphetőek, emberméretűek, és még éppen kifizethetőek. Ha a bécsi karácsonyi vásárhoz kellene (nem kell) hasonlítanom, akkor ahhoz képest olcsóbb. Az ünnepi „kézműves-kütyü” felhozatal mindenki számára tartogat valami színvonalasabb szív-közelit. Nem láttam egyetlen árusnál sem kínai legalja gagyi holmihoz hasonlatos portékát. Rengeteg aranyos kerámia, faragott fa holmi és meglepően sok szőrmeáru volt összehordva. A legjobban mégis az óváros patásai tetszettek,  a cirkuszi lovakat megszégyenítő pompával, „LÓ-haute couture” ékített krakkói hintó-lovak. Úgy parádéztak le s föl a tömegben, mintha egy darab ember nem lett volna a macskaköveken. Bámulatos megálljokkal és gázt neki vegyessel kormányoztak a lovakat irányító Fittipaldik. Hazaérkezvén e csodálatosan emberi városból, még mindig felkoppan füleim dobhártyáján a krakkói lovak csengő pata-ratatája, ha oda gondolok vissza. Szívesen teszem…

Éljen az élet, és éljenek a Lengyelek!

Tovább
Szólj hozzá!

Hungaro Steampunk

2016. november 25. 02:53 - lookbear

Lézerrel vágott vas koszorútartó, karácsonyi ajtókra

a_st01.jpg

Úgy fél éve történt, hogy egy vasakaratú hölgy lézersugár szárnyán az ablakpárkányomra villant. Addig csicseregtünk, míg közös munka nem lett belőle. A szóban forgó „vaslédivel” -Tóth Mónikával- hosszasan gondolkodtunk, hogy mit alkothatnánk közösen. Leginkább a Steampunk stílus volt az, amely mindkettőnk rajongását kifejezte a vas és egyéb fémtárgyak iránt. Másik közös szerelmünk a magyar népművészet és annak a motívumvilága. Így történhetett meg, hogy a magyar paszományminta találkozott a Steampunk stílussal a mi közös boncasztalunkon. Mint azt már láthattátok korábban, többször foglalkoztam vasban gazdag témákkal, a Steampunk stílussal és a magyar népművészet is rengetegszer inspirált. Mónika ötvösnek és lakberendezőnek tanult, így nem véletlen, hogy az általa életre hívott SteelGarden&Home fantázianévre hallgató vállalkozás is fém dekorációs tárgyakkal foglakozik. A Mónika által tervezett tárgyak, legyenek azok vas vagy egyéb fémből készültek, kertjeink és otthonaink színesítésére lettek kitalálva. Kettőnk közös gyermeke egy szöges kérdésre ad választ. Ajtódíszeink, mint például az ünnepekhez kapcsolódó koszorúk is, sok esetben csak egy szöggel és egy zsineggel vannak a helyükre erősítve. Ez ütött szeget a fejünkben és ezért alkottunk egy olyan tárgyat, amely a szép ajtódíszek méltó kiegészítője lett. Ez mi más lehetne, mint egy koszorútartó. Mónikáról és az általa készült tárgyakról a posztban olvashattok és láthattok többet. Most lássuk mit hozott össze két vaskorszaki alkotó.

Éljen az élet, éljen a Hungaro Steampunk!

Tovább
Szólj hozzá!

Családban marad

2016. november 11. 18:33 - lookbear

Újból régit (egy őszi - iddogálós faliszekrény története)

csa01.jpg

Egyszer volt, hol nem volt, volt egyszer egy nyúlófélben levő, borjútérdű kiskamasz. Ez a kiskamasz sok unokatestvért kapott a Jóistentől. Kuzin-földén termett sok játszótárs, nyaggatni való kisebbek, közeli közepesek, majdnem felnőtt nagyobbak és tehetséges még nagyobbak. Laci unokabátyám a még nagyobbak közül való volt és faragta a fát. A fafaragás akkor és most is rejtély és varázslat volt nekem. Az akkori borjútérdűnek felfoghatatlan volt a fából „vaskarikát” teremtés univerzuma. Régóta terveztem, hogy az én fafaragó unokatestvéremmel egy közöset alkossak egyszer. Elteltek a régi nyarak és az idei nyár végén végre együtt alkothattunk. Laci saját műhelyében dolgozik, mivel a farigcsáló gyerekből mára asztalos lett. Ma is ugyanúgy csodálója vagyok a munkájának mint anno, legyen az egy hétköznapi ablakkeret, egy hiányzó régi székláb újrafaragása, vagy egy díszes dobozka. A munkafolyamatok fotózásban fia, Ákos segédkezett, aki roppant tehetséges fiatal fotós. Büszkén mondhatom, hogy pici korában én biztattam, a további fotózásra, amikor először megláttam a tükörlapokon fotózott éti csigáit. Lássuk hogyan fűztük egy csokorba rokoni szálainkat és a közös munkánkat. Új alapanyagokból hogyan készítettünk régit, a múlt „nekeresd-zöld” emlékeinek tiszteletére.

Éljen az élet, éljen az én unokatesóm sokáig!

Tovább
2 komment

Egy töketlen tökös ötlet

2016. október 28. 20:41 - lookbear

Használd töknek azt, amit otthon találsz

t01.jpg

Néha előfordul, hogy az ember vagy későn kap észbe, vagy elfelejt az adott ünnepre beszerezni adott ketyeréket. Rengeteg bóvliból válogathatunk, ha válogatni van kedvünk. Mint tudjátok, én is válogatós vagyok, de szeretem magam megoldani az ilyen helyzetek adta lehetőségeket. Való igaz, hogy könnyebb a „Kópban” venni, valami egyen-tökűt, de engem nem ilyen tökből faragtak. A korábbi posztokból láthattátok, hogy idén nem használtam a sütőtököt őszi dekornak, inkább a koponyámból előbányásztam néhány mexikói cukorfejet. Így az idei tökhiányt, használt és kidobásra szánt edény-nyugdíjasokból töketlenkedtem össze. A recept egyszerű, végy néhány használaton kívüli edényt, fesd be őket tökre és tegyél beléjük gyertyát, vagy őszi faleveleket, virágokat. Ugye nem bonyolult? Hát lássuk, hogyan készül.

Éljen az élet, éljenek a töketlen megoldások!

Tovább
Szólj hozzá!

Egy zöld sziget ősszel

2016. október 27. 18:08 - lookbear

Kirándulás Írországban

a01_1.jpg

Az ősz az egyik kedvenc évszakom és Írország az egyik kedvenc országom. Bár e tengerbe pottyant földarabot a zöld sziget jelzővel is illetik, ősszel a lombhullató növények itt is ezer színben pompáznak, akárcsak idehaza. Ez utam alkalmával, ennek az évszaknak a „sziget-színeit” kötöttem csokrétába. Az írországi enyhe telek fagy nélkül telnek, így olyan növényeket is láthatunk a kertekben nőni, melyek nálunk szobanövények. Pálmák, jukkák és araukáriák (Délfenyő) hatalmas példányai feszítenek a tölgyek és juharok között. Ám az eklektikus növényzet ne tévesszen meg senkit a nyarak éppolyan hűvösek, mint a telek.  Így sem délszaki, sem a nálunk természetes gyümölcsök nem teremnek meg ezen a klímán. Olyan ez a susnyás, mint a dzsungel, majmok nélkül. Persze van alma, meg málna, vagy burgonya és zab, de ne keressünk szőlőültetvényeket vagy paradicsomföldet és ringó búzatáblákat. Ám sehol a világon, nincs olyan zöld fű (hallod Poldi bácsi?) mint itt és sehol nincs olyan remek gyapjú, mely e zöld-özönön nevelkedett volna. Akinek birka hiánya van annak ez az ország a gyógyír, ugyanis minden ír emberre jut 100 darab birka. Ha szőlő, barack és kolbász nem is terem, de van eszement jó sajt és pompás sör, no meg whisky. Mindezt elfogyaszthatjuk egy pálmafa árnyékában, vagy egy paratölgy tövében.

Jó étvágyat a képekhez, éljen Írország!

Tovább
Szólj hozzá!

Ilonka a virágállvány

2016. október 14. 21:06 - lookbear

Régimódi tárolás nem csak szobanövényeknek

avir01.jpg

Egy falusi iskola felújításakor került az utcára, lejárt tanmenetek és elfeledett gyerekrajzok között, a hajdan jobb időket megélt virágállvány. Évekig nem nyúltam hozzá, a padlásfeljáróban kuksolt és várt türelmesen, hátha egyszer újra az lehet, aminek az emberek kitalálták. A nyárára kitett szobanövények kedvéért, idén mégiscsak újraélesztettem, hogy a telet ezen a növénytárolón töltsék tavaszig. Olyan „víztiszta-zöld” hangulata lett, melyet gyerekkorom színei, anno nénikék konyhabútorainak és konyhafalaiknak országos zöldje adta. Előzmények: Ilonka szembe szomszéd a házi bubi fekete-mákos frizurájával, fekete hullámcsattal kényelmesítve a világos-halványkék otthonkájában. Mindezt egy kismamacipő stabil tartása tette a realitás cementlapos pepita padlójára. Hogy ropogott a fogam alatt a cukros kenyere. Ültem a gyógyszer-zöld hokedlin és a viaszkosvászon kicsit félrenyomott és színhibás gyümölcseit néztem, meg a gombás nagylábujj körmét, ami kiintegetett a mókus-vörös színű kismamacipő orrtalan orrából. De jó volt… ellobogtam ezekkel a lisztes zöldekkel, valahol egy réges-régi májusi szombat délelőtt. Ringató volt és pépesen nyugodt, mint egy hűlőfélben levő tejbegríz. Szerettem ezeket a zöldtelen zöldeket...a házunk folyosói is ilyen színűek voltak, olajba szunnyadva, hosszú mustár csíkkal kijelölve a netovábbot. Itt-ott pergett és egy régebbi kor mintafestő hengerének cirkalmai kanyarogtak elő. Ezeket a mintákat idegenkedve fogadtam. Semmi közöm nem volt a mintákhoz és nekik sem hozzám. Nem lettünk tegező viszonyban csak jóval később. Akkor, amikor már Ilonkák, cukros-kenyerek és kredenc zöldek sem voltak többé. E régi gyerekes zöldségek inspiráltak a bútor színét illetően, amit egy alapos szerkezeti megerősítés előzött meg. Éljen az élet, éljen Ilonka néni emléke!

Tovább
Szólj hozzá!