Jobb mint volt

2016. szeptember 21. 18:04 - lookbear

Ujházi Ildikó DIY blogger alkotásai

a_jo01.jpg

Ujházi Ildikót a Jobb mint volt bloggerét úgy egy éve ismertem meg egy internetes csoportban. Az általa újraálmodott bútorok vagy bútorkárpitozások eltértek a fővágány vakvágányaitól, így elkezdtem figyelni a munkáit. A figyelésből bejelölés, a bejelölésből beszélgetés és a beszélgetésből közös munka lett. Hogy mit alkottunk közösen azt majd szombaton láthatjátok. Most őt mutatom be nektek egy kicsit közelebbről. Ildi egy második emeleti lakásban él és alkot. Egészen fiatalon kezdett el fekete festékszóróval bútort festeni és Burda magazinból ruhákat varrni. A rendszeresebb alkotás 3 éve kezdődött egy saját kanapé újrakárpitozásával. Innen már nem volt megállás és egy éve már saját blogján láthatjuk, főként kárpitozott munkáit. A saját kézzel készült otthon Ildikónál sem hóbortból, vagy divatból született, hanem azért mert így olcsóbban meg lehet úszni bizonyos kiadásokat. Természetesen az-az érzés is megfizethetetlen, amikor az ember önnön kezével teremti meg a saját világát. Erre az „önteremtésre” szeretné ösztönözni Ildi egyre népesebb olvasótáborát. Ildikó jelenleg egy OKJ kárpitos képzésen tökéletesíti a tudását, mely tudást szívesen megoszt velünk egy-egy workshop alkalmával is. Nem szaporítom a szót, lássuk a sokkal jobb mint volt újraélesztett tárgyakat.

Éljen az élet, éljenek a kárpitozott bútorok!

Tovább
Szólj hozzá!

Mini képeim

2016. július 27. 18:08 - lookbear

Apró mondandók nagy ecsetvonásokkal

am01_blog.jpg

Mi az ember, a végtelen univerzum feneketlen űrjében? Porszemnél is apróbb, alig észrevehető mikroszkopikus alkotmány, mely küzdelemre, az élve levés küzdelmére ítéltetett. Nem cselekedhet egy művész sem másként, küzd a benne rejlő atomnyi atombombával -az alkotásvággyal és az önkifejezéssel-, a saját élve maradása kedvéért. Vajon mekkora egy ötlet vagy egy ihlet centiméterben kifejezve, lehet-e ilyesmiről colstokkal méretet venni? Ezekről a fogalmunk sincs fogalmakról nem vehetünk mértéket, de a kezünk alól kipárolgó művekről már annál inkább. A mini képek kicsiny világa mindig is foglalkoztatott. Pontos választ nem is tudnék arra adni, hogy mikor kezdtem apróságokat rajzolni, festeni. Valahogy mindig úgy éreztem, hogy a kisméretű képek világa többet sejtet, egy tágas, láthatatlan mögöttes birodalmat. Nekem ez a kulcslyuk effektus, amikor egy apró nyíláson belesünk, egy másik -ki tudja milyen- világba. Ezt az izgalmat sosem éreztem a nagyméretű művészeti alkotások szemlélésekor. Nincs is csak egyetlen egy nagyobb méretű képem a lakásban, a többi mind kicsinek vagy aprónak mondható. Most megmutatok nektek néhány, a kezemből kipottyant kisebb festményt. Az ihletet adó furmányos furcsaságok formalinos és vitriolos befőttjeit minden alkalommal nyomdafestéket nem tűrően tárt karokkal fogadtam be, ahogy azt egy „előadó” művésznek ildomos és kötelező.

Éljen az élet, éljen a Picture Show!

Tovább
4 komment

Ecsettanulmány 2.

2016. július 15. 20:15 - lookbear

Milyen a jó ecset, mi lehet a használt ecsetből és mi az ecsetek története?

a01_blog.jpg

Az állati szőrből vagy növényi rostból készült festő eszköz szinte egyidős az alkotó emberrel. Az ecset feltalálását majdnem mindegyik nagy kultúra a magáénak vallja. Lehetetlenség kibogozni az ecset-történelem szálait, ám bizonyos, hogy egy Meng Tien nevű tábornok az i.e. 3. századi Kínában már használt hasonló a kalligráfiához alkalmas nyúlszőr ecsetet. Persze az ecsetszálak messzebbre merednek, hiszen már az ókori Egyiptomban is használtak ecseteket. Sőt, az ősi ember barlangfestményein is tetten érték az ecsetnyomokat a kutatók. A mai alkotó, legyen az művész, álművész vagy bútorfestő, számos ecsetből választhat. A természetes marhafülszőrből készült ecseten át a modern szintetikus szálú ecsetekig. A különféle ecsetszőrök részletes átfésülését megejtem az adott képnél, sőt megmutatom saját ecseteimet is. Azt már tudjuk hogy az ecset mire való, azt is tudjuk -az előző írásomból-, hogy hogyan kell helyesen tárolni, de azt kevésbé, hogy mit lehet vele kezdeni, ha már elkopott és nem alkalmas többé alkotásra. Erre mutatok egy saját példát, az ecsettükrömet, melyet részletesebben itt tekinthetsz meg. Néhány más alkotó ötletét is megmutatom, melyek mind a használt és kidobásra szánt ecsetek megmentésének remek példázatai. Ecseteljük át a képeket és válasszunk kezünknek és szívünknek megfelelő ecsetet.

Éljen az élet, éljen az ember alkotta ősi szerszám!

Tovább
Szólj hozzá!

Ecsettartó

2016. július 14. 08:33 - lookbear

 

10934002_776903272391941_2375448694570430377_n.jpg

 

Sok ecsetem van, ez mondjuk nem meglepő. Tárolásuk ilyen-olyan edényben történik, mint mindenki másnál. A kisebb ecseteknél ez tökéletes, viszont a vastagabb és nagyobb ecseteknek ez nem túl jó megoldás. Egyrészt azért mert a kimosott vastagabb ecsetet nem jó úgy szártani, hogy a feje fölfele van. A nedvességtől megdagad a töve, míg a teteje már száraz., ezért a sörtéje vetemedik. Ezeket az ecseteket lógatva kell tárolni és szárítani. Ezért született ez a tároló, a talpa egy kimustrált zománcos edény, ha lecsöppen az ecsetből a víz, nem az asztalra csöpög, hanem ebbe a tálba. Átláthatóbb az egész az ecsetek szőre nem ér össze, nem szárad ferdén így. Régebb óta terveztem ezt az alkalmatosságot, most megszületett. A Pentart termékek akriljaiból kevertem ki a színét és színtelen viasszal kezeltem a fa részeket. Maradék fa anyagból, széklábból és egy árva esztergált (hajdan bútor dísze lehetett), figurából állítottam össze az állványt. Éljen az élet, éljenek az ecsetek!

Tovább
Szólj hozzá!

Anyám tyúkja

2016. július 08. 18:47 - lookbear

Hogyan fess sublótot anyádnak

sub_blog_cover_blog.jpg

Nem könnyű az olyan szülők élete, akiknek a gyermeke időnként bútort fest, főleg ha annak a gyereknek már nem nagyon van mit festenie saját magának (akad azért MINDIG). Ilyenkor az alkotó egyet tehet, meggyőzi az anyját, hogy egy régi sublótra feltétlenül szüksége van. Minden érvet bevetettem, felidéztem anyám gyerekkori emlékeit, például: –"tudod olyan, mint amilyen a te szüleidnek is volt". Próbálkoztam azzal is, hogy jó vétel, mert kitűnő állapotban van. Végül győztem. Tavaly ilyenkor, az anyám megvette élete első használt bútorát, (azóta még többet is)…a lavina beindult. A szóban forgó komód, egy ismerősé volt, így az ára is pompás volt. Ezzel persze nemcsak magamnak csináltam plusz munkát hanem anyámnak is, hiszen valamilyen érzelmi kötődést ki kellett hogy alakítsak anya és sublótja között. Így ő tisztíttotta és csiszolta le, az igazán nem kölyök méretű bútort. Szentségelt rendesen – "ha én ezt tudom, sosem veszem meg" (de nem tudta). Megbeszéltük, hogy hány napja van rá, majd megjelentem és nekiálltam festeni. Amikor persze a végeredményt meglátta, már nem is emlékezett a nehézségekre. Olyan bútort kellett alkotnom, ami a leendő tulajdonosának is tetszik és nekem sem okoz páli fordulatot. A közös nevező a zöld szín és a tyúklábminta volt, hiszen mindig is kedvelte mindkettőt. Szerencsémre találtam tyúklábas stencilt, mellyel a bútor egy részét díszítettem. Lássuk hát anyám tyúkját, mely azóta látványosságnak számít, amikor vendégek érkeznek hozzá. Ilyen alkalmakkor felhív és elmeséli, hogy mennyire tetszett ennek vagy annak az ő tyúkja.

Éljen az élet, éljenek a rábeszélhető szülők!

A sublótokról és komódokról ebben a posztomban tudhatsz meg többet.

Tovább
2 komment

Rajzolj gyertyával, fess hipóval

2016. június 28. 18:57 - lookbear

Színes nyári párnák

ahip01_blog.jpg

A fehérítőszer, alias Hypo vagy Hipó az 1940-es évek óta van jelen a magyar háztartásokban, fehérítésre és fertőtlenítésre használjuk általánosan. Régóta foglalkoztatja a képzeletemet, hogy a szokásos használaton kívül még hogyan hasznosíthatom „színelvonó” képességét. Az elvonás tini koromban kezdődött a farmernadrágok koptatásával, majd folytatódott a ruhafestéses korszakomban, amikor hipós ecsettel pingáltam a festett pólóra vagy más matériára. A „hipós barátom” egészen egy könyv megjelenéséig kísért engem, melyben 21 alkotó mellett én is bemutatkozhattam. E tavaly kiadott könyvben (A Nagy DIY Könyv), egy általam kitalált hipózási technikával mutattam be, hogy hogyan lehet kreatívan használni a háztartási tisztítószert, ha kockás textilre vágyunk. A mai bejegyzésben bemutatom nektek, hogy még milyen más lehetőségek rejlenek e szerben. A fehérítővel való kísérletezgetés és a háztartási gyertya különös házasságából született mintás textilből, párnákat varrtam. Úgy vélem a technika még sok ötletet tartogat a kísérletezgetni merő alkotóknak. Lássuk merre hány méter a fehérített anyag. Éljen az élet, éljen a nátrium-hipoklorit!

Tovább
Szólj hozzá!

Mese a vaktükörről és a konyharuháról

2016. június 24. 21:44 - lookbear

Hogyan ments "családi ékszert" környezettudatosan

vak001_blog.jpg

Az egykor volt, hol nem volt idők históriái, egy öreg alpakka kanál sárga arcában, vagy egy megvakult tükör ólomezüst fényében csillanhatnak meg igazán. Darabosan, csak egy-egy rövid történetfoszlány pattan a vaksi tükör szürke-hályogán. A történetek nem teljesek és már senki sincs, aki rendre elmesélné a régi rendet. Ezek a „vaktükör-haikuk” bármilyen rövidek is, mégis kedvesek nekem. Ugyanolyan kedvesek mint azok a törlőkendők, melyek dédnagyanyámtól keveredtek hozzám. A konyhagőzben edzett törölgetőkendő ezer sebe, ezer történetet mesél. Fehérre főzött paprikás zsírfoltok, lágy repedések és gondos foltozgatások alkotják a dédnagymamai konyharuhák élettérképét. Az évszázadnyi szolgálat alatt szerzett sérüléseket, az akkor még nem fogyasztói társadalom szülte asszonyi lelemény tette hosszútávra piacképessé. Ezek az idők elmúltak, a törlőkendők nyugdíjba vonultak a vaksi tükörrel együtt. Hogy mégse legyen ez a nyugság untságos, a tükör szürke hályogát páfrányokkal gyógyítottam, az egyik dédi írta térkép-konyharuha pedig díszpárna lett. Lássuk, hogyan próbál egy dédunoka múltat menteni a szürkülő hályogtengeren. Éljen az élet, éljen a vakfolt!

Tovább
Szólj hozzá!

Használt lepedőből környezetbarát (nem) divatszatyor

2016. június 17. 22:45 - lookbear

Textil applikálása egyszerűen

amil01_blog.jpg

Mit vihet magával egy DIY alkotó a divat fővárosába, Milánóba? Egy olyan textil szatyrot, amely nem divatos és nem divatoz, újrahasznosított matériából készült, nem eldobandó, viszont rongyossá hordható. A látnivalók erdejében nem árt, ha olyan kiegészítőink vannak, amiket kényelmes viselni. Például egy szatyor melybe belefér a turistazsákmány is. Ha fapadossal repülünk Uniónk gyöngyszemeibe és nem költünk pótdíjas poggyászokra, sokszor elég egy szatyor vagy hátizsák. A használt lepedőből készített malaclopó, textilfestékkel és applikációval lett gazdagítva. Ám ez az applikáció csak egyetlen módon „tölthető le”, ha egy forró vasalóval odasuhintunk neki.  Lássuk hogyan készült a jómadár, miközben itthon jobb madarak születtek és bolhapiacok virágoztak. Ezt az értelmetlennek tűnő mondatot csak akkor érted meg, jó olvasóm, ha a képeket és a hozzájuk tartozó írást is megtekinted. Kalandra fel, éljen az élet!

Ha még nem láttad és olvastad a Milánót bemutató bejegyzésemet, itt megteheted.

Tovább
6 komment

Dobozból steampunk bőrönd

2016. június 04. 04:28 - lookbear

Kis koffer kis dolgoknak

box001_blog_cimlapkep.jpg

A kofferok vagy bőröndök nem csak utazótársaink, hanem mint bútorok is jól funkcionálnak. Erre mutattam ötleteket egy korábbi bejegyzésemben is, ahol a csodás példák bebizonyították az emberi kreativitás bőröndnyitogató erejét. Én most megfordítottam a dolgot, és egy egyszerű hobbi célokra használható fadobozt varázsoltam bőrönddé. Igyekeztem a lehető legjobban lekoppintani egy klasszikus koffer adottságait, de mint funkció megmaradtam a doboznál. Ugyanis a dobozból bőrönd ettől még doboz maradt.  A furmányos „doboz-operációt” meghintettem egy kis steampunk hangulattal. Enyhén fűszereztem, hogy az érzékeny gyomrok se szaladjanak. Lássuk miből nem lesz cserebogár, de koffer igen.  

Éljen az élet, éljen a doboz!

Tovább
Szólj hozzá!

Tetszett a bejegyzés? Kövesd a blogot!

blog.hu