Filcgyári capriccio

2017. november 03. 15:23 - lookbear

Hogyan készül a gyapjúfilc és mi mindenre jó?

ca01.jpg

Az idei nyár igazán szép emlékekkel sugarazta meg szívem kék egét. A sors szeszélyes gumimatracán a nyári áramlatok egészen a Balaton közepére fújták tutajom, majd onnan egy király-sirály elröpített Paksra, ahol nagyszerű alkotni vágyó emberekkel ismerkedhettem meg. Ám a légmezők bárányfelhői, további utazásra hívtak és nyájasan Kőszegre invitáltak. Egy nagy múltú és száznál is több esztendeje folyamatosan működő gyárba, ahol megtudhattam, hogyan lehet „bárányfelhőszőrből” gyapjúfilcet készíteni. Gyerekként nagyon szerettem ujjbábokat alkotni filcből, melynek fortélyát az elemi iskola technika óráinak befilcesedett emlékeként őrzök, nagy-nagy szeretettel. Ám a pihe-puha emlékek itt véget is érhetnének, mert egészen mostanáig nem tudtam elképzelni, hogy ez a csodálatos anyag, mi mindenre alkalmas még a „hobbicukiságok” készítésén túl. A gyárban két csodálatos emberrel ismerkedhettem meg, Évával és Ilonával, a cég tulajdonosaival, akik birkatürelemmel segítettek nekem, hogy saját gyapjúfilcem elkészíthessem náluk. A közös munkából jó pár lakberendezési tárgy született, melyekből néhány egy kiállításon is szerepelt a budapesti Bálna gyomrában. A Münchausen báró kalandjaihoz hasonlatos, ám színvaló történetet tovább nemezelem a bejegyzés képeinél. Lássuk, hogyan készül a gyapjúfilc, ami természetes alapanyag és rengeteg mindenre alkalmas a 21. században is.

Éljen az élet, éljenek a lanolinszagos emlékek!

Tovább
Szólj hozzá!

A Kürti-trón legendája

2017. október 20. 08:49 - lookbear

Kürtőskalács sütő rudakból készült bútor

ku01.jpg

Egyszer volt, hol nem volt, az elektromos levélerdő közepén egy kalácsillatú üzenet. Ebben az édes írásban arra kért Kürtős Fesztivália uralkodójának szótartója, hogy legjelesebb ünnepükre, építsek nekik egy olyan trónust, amilyet még nem látott a világ, sőt még a kalendáriumban sem található hasonlatos hozzá. Eme trónülésre alkalmas bútordarabnak magába kell foglalnia Kürtős-földe jelképét, a kalácssütő rudat, sőt abból kell készülnie. De ez a pompás karszék legyen befejezetlen is, hogy az ünneplő népség- magáénak érezvén- maguk is hozzátehessenek egy cseppecskét, önnön alkotó kezükkel. A mindent tudó szótartó, erre a feladatra engem, a kézzel-lábbal és szívvel kreáló Mackólakit tartott a legalkalmasabbnak. Mit is tehet ilyenkor egy egyszerű kézművész? Három nap és három éjjelen somfordál a gondolatok között, majd igent mond. Így esett, hogy eleget téve a felkérésnek építettem egy trónust, amin kalácsképű és kalácsképtelen ifjak és vének trónolhatnak a neves esemény alatt. Így is lett rendre minden, apraja-nagyja örömére. Alant képekkel és kevésbé cicomás ténytörténettel igazítom a mesés legendát valósággá.

Éljen az élet, éljenek a kalácsillatú emlékek!

Tovább
Szólj hozzá!

3 egyperces őszi ötlet

2017. október 06. 08:43 - lookbear

Egyszerű és gyors szezonális dekorációk és kulináris élmények

os01.jpg

Ha az évszakok gazdag koloritját lószínnevekkel jelölnénk, akkor az ősz minden bizonnyal az aranypej elnevezésű lószín lenne a négy-évszak fogata előtt trappoló lovacskák egyike közül. Az elmúlás hónapjainak tüzes színei, senkit sem hagynak hidegen és erős késztetést érzünk arra, hogy ezt a színorgiát valamilyen formába becsempésszük az otthonainkba. Így tettem én is, és néhány könnyen és gyorsan elkészíthető alkotással köszöntöttem az aranypej évszakot. A három ötletből kettő lakásdekoráció, a harmadik pedig egy sütőtök krémleves, amibe mindenféle szokatlan dolgot (lovat nem) tettem. Az egyperces ötletek sorozat nyári, és egyben első kiadását ITT láthattátok és olvashattátok. A karácsonyi egypercesek pedig majd decemberben fagyasztanak mosolyt és olvasztanak alkotó szíveket.

Éljen az élet, éljen a színes ősz!

Tovább
Szólj hozzá!

Tűpárna trófea

2017. szeptember 22. 10:08 - lookbear

Közös alkotás a hna design studióval

ali01.jpg

Sokszor előfordul az hogy egy használati tárgy nem csupán eszköz, hanem dísztárgy is egyszerre. Ha végigsuhanunk gondolatban az általunk teremtett világ sok ezer évén akkor láthatjuk, hogy az ékítés mennyire fontos nekünk, embereknek. Alkotótársammal Lettivel, akit külön is bemutatok nektek a bejegyzésben, most egy ilyen díszes használati tárgyat alkottunk kettecskén. A közös nevező az volt, hogy mindketten magunk varrjuk meg a szükséges lakberendezési textíliákat. Aletta azért, mert szeret varrni, hímezni, textillel dolgozni, én pedig azért, mert szeretem magam megválaszolni varrógéppel a „lakásrongyokkal” kapcsolatos kérdéseket. Van hogy a cérna elszakad, a gomb elgurul, ám a tűpárna örök vánkosa, a kelmékből készült világnak.

Éljen az élet, éljenek a tűpárnák!

Tovább
Szólj hozzá!

Anyám tyúkja 2.

2017. szeptember 07. 18:11 - lookbear

Hogyan fess szekrényt anyádnak

any01.jpg

Biztosan emlékeztek arra a sublótra, amelyet anyukámnak újítottam fel és festettem le zöldre, majd tyúkláb mintával díszítettem. Nos, a használtbútor vásárlás nem állt meg az említett darabnál, azóta beszereztünk neki egy hatalmas méretű négyajtós szekrényt, amely ugyan nem régi, de formailag valamennyire passzol a már meglévő régi fiókos komódhoz. Ez a szekrény nem antik darab csak a külleme utal a régmúlt időkre. A két gyóntatófülke méretet is meghaladó bútorral kevesebb dolgom volt, mint a tyúklábmintás sublóttal. Nem kellett sokat csiszolni és szinte azonnal festhető volt. Természetesen alapozni ezt is kellett, hogy a végeredmény szép és tartós legyen. Világoszöldre festettem és ugyanazt a mintát kapta a kazettáiba, mint az előző „szobaszárnyas”. Így, kettecskén a komód és a szekrény, mint két tyúk, együtt kotlanak a szülői házban, tyúklépésnyire egymástól.

Éljen az élet, éljenek a szülőkre tukmált bútorok!

Tovább
Szólj hozzá!

Cikiből cuki falikép

2017. augusztus 25. 06:39 - lookbear

Fecskesirató fali ékesség olcsó piaci képből

fe01.jpg

Szeretem a fecskét, ezt a tenyérnyi, élettel megtöltött madarat, melynek borsóméretű szíve úgy dübörög a mázas fekete tollruha alatt, akár a jól megrakott kályhában a lángoló tűzifa búgó hangja. Nincs bőröndje, nem visz magával semmit Afrikába. Kerozin helyett legyekből és más szárnyas bogarakból készít "madárüzemanyagot", ami a fellegekben tartja apró testét. Augusztus végén egyre többször köröznek a kékben, szedelőzködnek, gyakorlatoznak, búcsúzkodnak, majd egy napsütéses szeptemberi reggelen egy utolsó megbeszélést tartanak a dróton és délutánra már nyomtalanul eltűnnek. Nekem ilyenkor ér véget a nyár és magamban fecskebúcsúztatót mormolok őszköszöntőnek. A Cikiből cuki sorozat őszi évadának első darabja egy vásári bóvli, egy "szuperromantikus" tájkép. A piacrománcos nyomtatott képet jócskán megtépázva, átalakítottam fecskebúcsúztató képpé.

Éljen az élet, éljen a fecskesirató!

Tovább
Szólj hozzá!

3 dinnye ötlet egyperces története

2017. augusztus 04. 20:34 - lookbear

Hozz ki többet a dinnyédből hőségriadó idején

di01.jpg

Amikor ilyen pozitív az időjárás és röpködnek a pluszok, kétszer is meggondolja a teremtő ember, hogy teremtsen vagy sem. Ám mivel teremteni mindig kell, így korán reggel kioson a piacra, amikor még csak 30 fok van és hazavonszol egy görögdinnyét. Ez kisebbfajta hőstettnek számít, mert az anyaföld-ajándéka rohadt nehéz és a biciklire sehogyan sem lehet feltenni. Viszont, az örökké alkotó ember "vágy-higanyszála" még a nyári szünetben sem szökik a nulla alá. Olyan „egyperceseket” mutatok most nektek, amiket ebben a nagy lusta melegben is könnyen és gyorsan megcsinálhattok. A három ötletből, egy ehető, kettő ehetetlen.

Éljen az élet, le a hőségriadóval!

Tovább
Szólj hozzá!

Szerelmi zománc

2017. július 07. 18:54 - lookbear

Lyukas zománcos edényekből fali virágtartó

zom01.jpg

Az idő vasfoga lassan, de biztosan őröl. Halk és alig észrevehető monoton csikorgással emészti a jelent, ami holnapra már múlttá fakul. Sárgul a hófehér abrosz, barnul a színes kép, és még az ember haja szála is ezüstre pöndörödik. Eközben a jelen idővonalán, mint a költöző fecskék ősszel, megülnek a régi történetek is. A „nagy költözés” előtti díszszemlén megannyi história sorakozik, túlharsogva egymást és mégis együtt zengve, életet éljenezve. Ilyen, egykori nagysádok és „rózsinénik” lyukas zománcozott edényeit faggattuk a múltról játszótársammal, Iványi Krisztával, a Ház És Más bloggerével. A régi zománcmázas fémedényeket mindketten nagyon szeretjük és Kriszta kincsei között ugyanúgy megtalálhatóak, mint az én régi tárgyaim között is. Olyan kasztrolyok, ibrikek, lábosok sorsát fordítottuk jobbra, melyeket városi lomtalanításokról, vidéki padlásokról vagy éppen faluvégi szemétdombokról menekítettünk meg. Egy huszárvágással eltüntettük az idő vasfoga ejtette harapásokat, és mint fali virágtartók éledhettek újjá, mindkettőnk örömére. Krisztáról, a barátságunkról és a régi tárgyak zománcáról alant még írni fogok.

Éljen az élet, éledjen újjá a múlt!

Tovább
4 komment

Néhány nap a mennyországban

2017. június 30. 22:23 - lookbear

Alkotó Energia tábor 2017 Paks

alk1.jpg

Tolna megyét és a tolnai tájat a maga sajátságos magyar, sváb, székely, és ahogy errefelé mondják az idegenre: „gyüttment” lakóival mindig is az otthonomnak és a szerelmemnek éreztem. Nem véletlenül, hiszen anyai ágról a Tolnai - Hegyhát  egyik völgyében megbújó falucskájából származom. Gyermekkorom meghatározó élményei a tolnai löszfalakba vésődtek mindörökre, ahogy e paksi alkotótábor emléke sem fog lecsorogni a Dunán, hanem életre szóló emlékként marad meg a szívemben.
Az alkotó ember kezében hatalom van, a teremtés hatalma. Talán nincs is annál nagyobb öröm, mint amikor saját kezünkkel készítünk csodát, amikor a semmiből valami születik. Harminc alkotni óhajtó emberrel éltem együtt a tábor egy hete alatt. A rám jutott két napon igyekeztem mindent megmutatni nekik, amit csak tudtam a választott témámból.
Még e rövid idő alatt is új barátságok szövődtek, régiek erősödtek meg. Bizton állíthatom, hogy a mennyországban éreztük magunkat Pakson. A képeknél mesélek tovább, lapozzunk gyorsan oda.

Éljen az élet, éljen az alkotó ember!

 

Tovább
Szólj hozzá!

Álomfogó házilag

2017. június 22. 23:10 - lookbear

Keményített csipke kőbe mártva

alf01.jpg

Sokan szeretjük az álomfogót vagy más néven álomcsapdát mely mágikus tárgy, eredetileg az észak-amerikai indián kultúrában, egyes bennszülött törzseknél volt használatos. Az alvó gyermekek nyugodt álmát volt hivatott biztosítani és hogy távol tartsa a gonosz szellemeket. Ez a kultikus tárgy ma már mindenki által ismert, szerte a világon sokan készítenek maguknak saját álomfogót. Most én is megpróbálkoztam vele, mert hiszek az ilyen talizmánok erejében. Nem szőttem hálót, ahogyan a hagyományos elkészítésnél megszokott, hanem egy kisméretű kerek csipketerítőt mártottam kőhatású pasztába. Szőjünk csipkés álmokat és legyen saját álomcsapdánk.

Éljen az élet, éljenek az álmok!

Tovább
Szólj hozzá!