Hungaro Steampunk

2016. november 25. 02:53 - lookbear

Lézerrel vágott vas koszorútartó, karácsonyi ajtókra

a_st01.jpg

Úgy fél éve történt, hogy egy vasakaratú hölgy lézersugár szárnyán az ablakpárkányomra villant. Addig csicseregtünk, míg közös munka nem lett belőle. A szóban forgó „vaslédivel” -Tóth Mónikával- hosszasan gondolkodtunk, hogy mit alkothatnánk közösen. Leginkább a Steampunk stílus volt az, amely mindkettőnk rajongását kifejezte a vas és egyéb fémtárgyak iránt. Másik közös szerelmünk a magyar népművészet és annak a motívumvilága. Így történhetett meg, hogy a magyar paszományminta találkozott a Steampunk stílussal a mi közös boncasztalunkon. Mint azt már láthattátok korábban, többször foglalkoztam vasban gazdag témákkal, a Steampunk stílussal és a magyar népművészet is rengetegszer inspirált. Mónika ötvösnek és lakberendezőnek tanult, így nem véletlen, hogy az általa életre hívott SteelGarden&Home fantázianévre hallgató vállalkozás is fém dekorációs tárgyakkal foglakozik. A Mónika által tervezett tárgyak, legyenek azok vas vagy egyéb fémből készültek, kertjeink és otthonaink színesítésére lettek kitalálva. Kettőnk közös gyermeke egy szöges kérdésre ad választ. Ajtódíszeink, mint például az ünnepekhez kapcsolódó koszorúk is, sok esetben csak egy szöggel és egy zsineggel vannak a helyükre erősítve. Ez ütött szeget a fejünkben és ezért alkottunk egy olyan tárgyat, amely a szép ajtódíszek méltó kiegészítője lett. Ez mi más lehetne, mint egy koszorútartó. Mónikáról és az általa készült tárgyakról a posztban olvashattok és láthattok többet. Most lássuk mit hozott össze két vaskorszaki alkotó.

Éljen az élet, éljen a Hungaro Steampunk!

Tovább
Szólj hozzá!

Családban marad

2016. november 11. 18:33 - lookbear

Újból régit (egy őszi - iddogálós faliszekrény története)

csa01.jpg

Egyszer volt, hol nem volt, volt egyszer egy nyúlófélben levő, borjútérdű kiskamasz. Ez a kiskamasz sok unokatestvért kapott a Jóistentől. Kuzin-földén termett sok játszótárs, nyaggatni való kisebbek, közeli közepesek, majdnem felnőtt nagyobbak és tehetséges még nagyobbak. Laci unokabátyám a még nagyobbak közül való volt és faragta a fát. A fafaragás akkor és most is rejtély és varázslat volt nekem. Az akkori borjútérdűnek felfoghatatlan volt a fából „vaskarikát” teremtés univerzuma. Régóta terveztem, hogy az én fafaragó unokatestvéremmel egy közöset alkossak egyszer. Elteltek a régi nyarak és az idei nyár végén végre együtt alkothattunk. Laci saját műhelyében dolgozik, mivel a farigcsáló gyerekből mára asztalos lett. Ma is ugyanúgy csodálója vagyok a munkájának mint anno, legyen az egy hétköznapi ablakkeret, egy hiányzó régi székláb újrafaragása, vagy egy díszes dobozka. A munkafolyamatok fotózásban fia, Ákos segédkezett, aki roppant tehetséges fiatal fotós. Büszkén mondhatom, hogy pici korában én biztattam, a további fotózásra, amikor először megláttam a tükörlapokon fotózott éti csigáit. Lássuk hogyan fűztük egy csokorba rokoni szálainkat és a közös munkánkat. Új alapanyagokból hogyan készítettünk régit, a múlt „nekeresd-zöld” emlékeinek tiszteletére.

Éljen az élet, éljen az én unokatesóm sokáig!

Tovább
2 komment

Egy töketlen tökös ötlet

2016. október 28. 20:41 - lookbear

Használd töknek azt, amit otthon találsz

t01.jpg

Néha előfordul, hogy az ember vagy későn kap észbe, vagy elfelejt az adott ünnepre beszerezni adott ketyeréket. Rengeteg bóvliból válogathatunk, ha válogatni van kedvünk. Mint tudjátok, én is válogatós vagyok, de szeretem magam megoldani az ilyen helyzetek adta lehetőségeket. Való igaz, hogy könnyebb a „Kópban” venni, valami egyen-tökűt, de engem nem ilyen tökből faragtak. A korábbi posztokból láthattátok, hogy idén nem használtam a sütőtököt őszi dekornak, inkább a koponyámból előbányásztam néhány mexikói cukorfejet. Így az idei tökhiányt, használt és kidobásra szánt edény-nyugdíjasokból töketlenkedtem össze. A recept egyszerű, végy néhány használaton kívüli edényt, fesd be őket tökre és tegyél beléjük gyertyát, vagy őszi faleveleket, virágokat. Ugye nem bonyolult? Hát lássuk, hogyan készül.

Éljen az élet, éljenek a töketlen megoldások!

Tovább
Szólj hozzá!

Egy zöld sziget ősszel

2016. október 27. 18:08 - lookbear

Kirándulás Írországban

a01_1.jpg

Az ősz az egyik kedvenc évszakom és Írország az egyik kedvenc országom. Bár e tengerbe pottyant földarabot a zöld sziget jelzővel is illetik, ősszel a lombhullató növények itt is ezer színben pompáznak, akárcsak idehaza. Ez utam alkalmával, ennek az évszaknak a „sziget-színeit” kötöttem csokrétába. Az írországi enyhe telek fagy nélkül telnek, így olyan növényeket is láthatunk a kertekben nőni, melyek nálunk szobanövények. Pálmák, jukkák és araukáriák (Délfenyő) hatalmas példányai feszítenek a tölgyek és juharok között. Ám az eklektikus növényzet ne tévesszen meg senkit a nyarak éppolyan hűvösek, mint a telek.  Így sem délszaki, sem a nálunk természetes gyümölcsök nem teremnek meg ezen a klímán. Olyan ez a susnyás, mint a dzsungel, majmok nélkül. Persze van alma, meg málna, vagy burgonya és zab, de ne keressünk szőlőültetvényeket vagy paradicsomföldet és ringó búzatáblákat. Ám sehol a világon, nincs olyan zöld fű (hallod Poldi bácsi?) mint itt és sehol nincs olyan remek gyapjú, mely e zöld-özönön nevelkedett volna. Akinek birka hiánya van annak ez az ország a gyógyír, ugyanis minden ír emberre jut 100 darab birka. Ha szőlő, barack és kolbász nem is terem, de van eszement jó sajt és pompás sör, no meg whisky. Mindezt elfogyaszthatjuk egy pálmafa árnyékában, vagy egy paratölgy tövében.

Jó étvágyat a képekhez, éljen Írország!

Tovább
Szólj hozzá!

Ilonka a virágállvány

2016. október 14. 21:06 - lookbear

Régimódi tárolás nem csak szobanövényeknek

avir01.jpg

Egy falusi iskola felújításakor került az utcára, lejárt tanmenetek és elfeledett gyerekrajzok között, a hajdan jobb időket megélt virágállvány. Évekig nem nyúltam hozzá, a padlásfeljáróban kuksolt és várt türelmesen, hátha egyszer újra az lehet, aminek az emberek kitalálták. A nyárára kitett szobanövények kedvéért, idén mégiscsak újraélesztettem, hogy a telet ezen a növénytárolón töltsék tavaszig. Olyan „víztiszta-zöld” hangulata lett, melyet gyerekkorom színei, anno nénikék konyhabútorainak és konyhafalaiknak országos zöldje adta. Előzmények: Ilonka szembe szomszéd a házi bubi fekete-mákos frizurájával, fekete hullámcsattal kényelmesítve a világos-halványkék otthonkájában. Mindezt egy kismamacipő stabil tartása tette a realitás cementlapos pepita padlójára. Hogy ropogott a fogam alatt a cukros kenyere. Ültem a gyógyszer-zöld hokedlin és a viaszkosvászon kicsit félrenyomott és színhibás gyümölcseit néztem, meg a gombás nagylábujj körmét, ami kiintegetett a mókus-vörös színű kismamacipő orrtalan orrából. De jó volt… ellobogtam ezekkel a lisztes zöldekkel, valahol egy réges-régi májusi szombat délelőtt. Ringató volt és pépesen nyugodt, mint egy hűlőfélben levő tejbegríz. Szerettem ezeket a zöldtelen zöldeket...a házunk folyosói is ilyen színűek voltak, olajba szunnyadva, hosszú mustár csíkkal kijelölve a netovábbot. Itt-ott pergett és egy régebbi kor mintafestő hengerének cirkalmai kanyarogtak elő. Ezeket a mintákat idegenkedve fogadtam. Semmi közöm nem volt a mintákhoz és nekik sem hozzám. Nem lettünk tegező viszonyban csak jóval később. Akkor, amikor már Ilonkák, cukros-kenyerek és kredenc zöldek sem voltak többé. E régi gyerekes zöldségek inspiráltak a bútor színét illetően, amit egy alapos szerkezeti megerősítés előzött meg. Éljen az élet, éljen Ilonka néni emléke!

Tovább
Szólj hozzá!

Őszi csuhékoszorú kicsit másképp

2016. október 07. 19:08 - lookbear

Mexikói fűszerkeverék száll a magyar őszben vala...

cor01.jpg

Idén úgy döntöttem, hogy a népszerű sütőtököt, mint őszi dekorációs kelléket lecserélem, és inkább a kukoricacsuhét választom és abból készítem el az idei őszköszöntő koszorúmat. Hogy megidézzem a kukorica őshazáját Mexikót, néhány olyan elemet is beleszőttem a kompozícióba, ami e nép kultúrájára utal. Ez nem más, mint a halottak napja (día de muertos) egyik fontos szereplője a cukorkoponya. A mexikóiak legfontosabb ünnepéről a halottak napjáról itt olvashatsz többet. A lézervágással készült fa dekorációs elemek népes táborában megtalálhatóak ezek a mexikói cukorkoponyát idéző falapocskák is, melyeket tetszés szerint festhetünk, színezhetünk tovább.  Így született e hibrid ötlet által, a magyar kukorica levelébe csomagolt tengerentúli koponya koszorúja. 

Éljen az élet, viva la Mexico!

Tovább
Szólj hozzá!

Éljen az élet DIY módra

2016. szeptember 23. 20:20 - lookbear

Egy jobb mint volt karosszék átalkulása, Frida Kahlo emlékére

job01.jpg

Amikor a közös munkára Ildikó (Jobb mint volt bloggere) kimondta a „boldogító igent” én már tudtam, hogy mit fogunk csinálni. Egy falusi pajtában porosodó és onnan hozzám került karosszék újraélesztését tűztem ki célul. A karszék „fekete doboza” nem sok jót ígért, ugyanis eredeti állapotában teljesen használhatatlan volt. A projekt mindaddig függőben maradt, amíg a rám háruló javítási munkák biztos eredményt nem hoztak, mivel „B" tervet nem készítettünk így nem volt más választás, mint egy alapos „A” típusú javítás. A széket több helyen csavarokkal és pántokkal kellett megerősíteni, így munka közben -kedvenc festőnőm- Frida Kahlo sérülésekkel teli, pántokkal megerősített teste járt a fejemben. A festőnő, aki egyébként a női művészet legfontosabb alakja életigenlésével mindenkinek példa lehet. Szinte egész élete rendkívüli testi fájdalmakkal telt és mindennek ellenére számos festményére az „éljen az élet” szlogent írta rá. Az igazsághoz hozzátartozik, hogy volt egy ajándékba kapott, Frida kertje névre hallgató csodás bútorkárpitom is, melyet Alexander Henry tervezett. A kép összeállt és a Fridára emlékeztető sebesülésekkel teli karosszék a Fridás textillel pontosan az lett, aminek lennie kellett, egy használható és különleges bútordarab. A váz színében nem voltam biztos, de Ildikó határozottan kitartott a fekete mellett. A közös alkotás következő felvonása ugyancsak nálam zajlott, Ildikó meglátogatott, hozta a szerszámait és feltette a "csúcsdíszt" a fára. Így, én élőben követhettem a kárpitozás folyamatait és trükkjeit, aminek nagyon örültem, ugyanis rengeteg újat tanultam tőle, amiért örök hálám neki. De lássuk miből lett a fekete galamb.

Éljen az élet, éljenek az alkotó nők!

Tovább
Szólj hozzá!

Jobb mint volt

2016. szeptember 21. 18:04 - lookbear

Ujházi Ildikó DIY blogger alkotásai

a_jo01.jpg

Ujházi Ildikót a Jobb mint volt bloggerét úgy egy éve ismertem meg egy internetes csoportban. Az általa újraálmodott bútorok vagy bútorkárpitozások eltértek a fővágány vakvágányaitól, így elkezdtem figyelni a munkáit. A figyelésből bejelölés, a bejelölésből beszélgetés és a beszélgetésből közös munka lett. Hogy mit alkottunk közösen azt majd szombaton láthatjátok. Most őt mutatom be nektek egy kicsit közelebbről. Ildi egy második emeleti lakásban él és alkot. Egészen fiatalon kezdett el fekete festékszóróval bútort festeni és Burda magazinból ruhákat varrni. A rendszeresebb alkotás 3 éve kezdődött egy saját kanapé újrakárpitozásával. Innen már nem volt megállás és egy éve már saját blogján láthatjuk, főként kárpitozott munkáit. A saját kézzel készült otthon Ildikónál sem hóbortból, vagy divatból született, hanem azért mert így olcsóbban meg lehet úszni bizonyos kiadásokat. Természetesen az-az érzés is megfizethetetlen, amikor az ember önnön kezével teremti meg a saját világát. Erre az „önteremtésre” szeretné ösztönözni Ildi egyre népesebb olvasótáborát. Ildikó jelenleg egy OKJ kárpitos képzésen tökéletesíti a tudását, mely tudást szívesen megoszt velünk egy-egy workshop alkalmával is. Nem szaporítom a szót, lássuk a sokkal jobb mint volt újraélesztett tárgyakat.

Éljen az élet, éljenek a kárpitozott bútorok!

Tovább
Szólj hozzá!

Mini képeim

2016. július 27. 18:08 - lookbear

Apró mondandók nagy ecsetvonásokkal

am01_blog.jpg

Mi az ember, a végtelen univerzum feneketlen űrjében? Porszemnél is apróbb, alig észrevehető mikroszkopikus alkotmány, mely küzdelemre, az élve levés küzdelmére ítéltetett. Nem cselekedhet egy művész sem másként, küzd a benne rejlő atomnyi atombombával -az alkotásvággyal és az önkifejezéssel-, a saját élve maradása kedvéért. Vajon mekkora egy ötlet vagy egy ihlet centiméterben kifejezve, lehet-e ilyesmiről colstokkal méretet venni? Ezekről a fogalmunk sincs fogalmakról nem vehetünk mértéket, de a kezünk alól kipárolgó művekről már annál inkább. A mini képek kicsiny világa mindig is foglalkoztatott. Pontos választ nem is tudnék arra adni, hogy mikor kezdtem apróságokat rajzolni, festeni. Valahogy mindig úgy éreztem, hogy a kisméretű képek világa többet sejtet, egy tágas, láthatatlan mögöttes birodalmat. Nekem ez a kulcslyuk effektus, amikor egy apró nyíláson belesünk, egy másik -ki tudja milyen- világba. Ezt az izgalmat sosem éreztem a nagyméretű művészeti alkotások szemlélésekor. Nincs is csak egyetlen egy nagyobb méretű képem a lakásban, a többi mind kicsinek vagy aprónak mondható. Most megmutatok nektek néhány, a kezemből kipottyant kisebb festményt. Az ihletet adó furmányos furcsaságok formalinos és vitriolos befőttjeit minden alkalommal nyomdafestéket nem tűrően tárt karokkal fogadtam be, ahogy azt egy „előadó” művésznek ildomos és kötelező.

Éljen az élet, éljen a Picture Show!

Tovább
4 komment

Tetszett a bejegyzés? Kövesd a blogot!

blog.hu