Ecsettanulmány 2.

2016. július 15. 20:15 - lookbear

Milyen a jó ecset, mi lehet a használt ecsetből és mi az ecsetek története?

a01_blog.jpg

Az állati szőrből vagy növényi rostból készült festő eszköz szinte egyidős az alkotó emberrel. Az ecset feltalálását majdnem mindegyik nagy kultúra a magáénak vallja. Lehetetlenség kibogozni az ecset-történelem szálait, ám bizonyos, hogy egy Meng Tien nevű tábornok az i.e. 3. századi Kínában már használt hasonló a kalligráfiához alkalmas nyúlszőr ecsetet. Persze az ecsetszálak messzebbre merednek, hiszen már az ókori Egyiptomban is használtak ecseteket. Sőt, az ősi ember barlangfestményein is tetten érték az ecsetnyomokat a kutatók. A mai alkotó, legyen az művész, álművész vagy bútorfestő, számos ecsetből választhat. A természetes marhafülszőrből készült ecseten át a modern szintetikus szálú ecsetekig. A különféle ecsetszőrök részletes átfésülését megejtem az adott képnél, sőt megmutatom saját ecseteimet is. Azt már tudjuk hogy az ecset mire való, azt is tudjuk -az előző írásomból-, hogy hogyan kell helyesen tárolni, de azt kevésbé, hogy mit lehet vele kezdeni, ha már elkopott és nem alkalmas többé alkotásra. Erre mutatok egy saját példát, az ecsettükrömet, melyet részletesebben itt tekinthetsz meg. Néhány más alkotó ötletét is megmutatom, melyek mind a használt és kidobásra szánt ecsetek megmentésének remek példázatai. Ecseteljük át a képeket és válasszunk kezünknek és szívünknek megfelelő ecsetet.

Éljen az élet, éljen az ember alkotta ősi szerszám!

Tovább
Szólj hozzá!

Ecsettartó

2016. július 14. 08:33 - lookbear

 

10934002_776903272391941_2375448694570430377_n.jpg

 

Sok ecsetem van, ez mondjuk nem meglepő. Tárolásuk ilyen-olyan edényben történik, mint mindenki másnál. A kisebb ecseteknél ez tökéletes, viszont a vastagabb és nagyobb ecseteknek ez nem túl jó megoldás. Egyrészt azért mert a kimosott vastagabb ecsetet nem jó úgy szártani, hogy a feje fölfele van. A nedvességtől megdagad a töve, míg a teteje már száraz., ezért a sörtéje vetemedik. Ezeket az ecseteket lógatva kell tárolni és szárítani. Ezért született ez a tároló, a talpa egy kimustrált zománcos edény, ha lecsöppen az ecsetből a víz, nem az asztalra csöpög, hanem ebbe a tálba. Átláthatóbb az egész az ecsetek szőre nem ér össze, nem szárad ferdén így. Régebb óta terveztem ezt az alkalmatosságot, most megszületett. A Pentart termékek akriljaiból kevertem ki a színét és színtelen viasszal kezeltem a fa részeket. Maradék fa anyagból, széklábból és egy árva esztergált (hajdan bútor dísze lehetett), figurából állítottam össze az állványt. Éljen az élet, éljenek az ecsetek!

Tovább
Szólj hozzá!

Anyám tyúkja

2016. július 08. 18:47 - lookbear

Hogyan fess sublótot anyádnak

sub_blog_cover_blog.jpg

Nem könnyű az olyan szülők élete, akiknek a gyermeke időnként bútort fest, főleg ha annak a gyereknek már nem nagyon van mit festenie saját magának (akad azért MINDIG). Ilyenkor az alkotó egyet tehet, meggyőzi az anyját, hogy egy régi sublótra feltétlenül szüksége van. Minden érvet bevetettem, felidéztem anyám gyerekkori emlékeit, például: –"tudod olyan, mint amilyen a te szüleidnek is volt". Próbálkoztam azzal is, hogy jó vétel, mert kitűnő állapotban van. Végül győztem. Tavaly ilyenkor, az anyám megvette élete első használt bútorát, (azóta még többet is)…a lavina beindult. A szóban forgó komód, egy ismerősé volt, így az ára is pompás volt. Ezzel persze nemcsak magamnak csináltam plusz munkát hanem anyámnak is, hiszen valamilyen érzelmi kötődést ki kellett hogy alakítsak anya és sublótja között. Így ő tisztíttotta és csiszolta le, az igazán nem kölyök méretű bútort. Szentségelt rendesen – "ha én ezt tudom, sosem veszem meg" (de nem tudta). Megbeszéltük, hogy hány napja van rá, majd megjelentem és nekiálltam festeni. Amikor persze a végeredményt meglátta, már nem is emlékezett a nehézségekre. Olyan bútort kellett alkotnom, ami a leendő tulajdonosának is tetszik és nekem sem okoz páli fordulatot. A közös nevező a zöld szín és a tyúklábminta volt, hiszen mindig is kedvelte mindkettőt. Szerencsémre találtam tyúklábas stencilt, mellyel a bútor egy részét díszítettem. Lássuk hát anyám tyúkját, mely azóta látványosságnak számít, amikor vendégek érkeznek hozzá. Ilyen alkalmakkor felhív és elmeséli, hogy mennyire tetszett ennek vagy annak az ő tyúkja.

Éljen az élet, éljenek a rábeszélhető szülők!

A sublótokról és komódokról ebben a posztomban tudhatsz meg többet.

Tovább
2 komment

Rajzolj gyertyával, fess hipóval

2016. június 28. 18:57 - lookbear

Színes nyári párnák

ahip01_blog.jpg

A fehérítőszer, alias Hypo vagy Hipó az 1940-es évek óta van jelen a magyar háztartásokban, fehérítésre és fertőtlenítésre használjuk általánosan. Régóta foglalkoztatja a képzeletemet, hogy a szokásos használaton kívül még hogyan hasznosíthatom „színelvonó” képességét. Az elvonás tini koromban kezdődött a farmernadrágok koptatásával, majd folytatódott a ruhafestéses korszakomban, amikor hipós ecsettel pingáltam a festett pólóra vagy más matériára. A „hipós barátom” egészen egy könyv megjelenéséig kísért engem, melyben 21 alkotó mellett én is bemutatkozhattam. E tavaly kiadott könyvben (A Nagy DIY Könyv), egy általam kitalált hipózási technikával mutattam be, hogy hogyan lehet kreatívan használni a háztartási tisztítószert, ha kockás textilre vágyunk. A mai bejegyzésben bemutatom nektek, hogy még milyen más lehetőségek rejlenek e szerben. A fehérítővel való kísérletezgetés és a háztartási gyertya különös házasságából született mintás textilből, párnákat varrtam. Úgy vélem a technika még sok ötletet tartogat a kísérletezgetni merő alkotóknak. Lássuk merre hány méter a fehérített anyag. Éljen az élet, éljen a nátrium-hipoklorit!

Tovább
Szólj hozzá!

Mese a vaktükörről és a konyharuháról

2016. június 24. 21:44 - lookbear

Hogyan ments "családi ékszert" környezettudatosan

vak001_blog.jpg

Az egykor volt, hol nem volt idők históriái, egy öreg alpakka kanál sárga arcában, vagy egy megvakult tükör ólomezüst fényében csillanhatnak meg igazán. Darabosan, csak egy-egy rövid történetfoszlány pattan a vaksi tükör szürke-hályogán. A történetek nem teljesek és már senki sincs, aki rendre elmesélné a régi rendet. Ezek a „vaktükör-haikuk” bármilyen rövidek is, mégis kedvesek nekem. Ugyanolyan kedvesek mint azok a törlőkendők, melyek dédnagyanyámtól keveredtek hozzám. A konyhagőzben edzett törölgetőkendő ezer sebe, ezer történetet mesél. Fehérre főzött paprikás zsírfoltok, lágy repedések és gondos foltozgatások alkotják a dédnagymamai konyharuhák élettérképét. Az évszázadnyi szolgálat alatt szerzett sérüléseket, az akkor még nem fogyasztói társadalom szülte asszonyi lelemény tette hosszútávra piacképessé. Ezek az idők elmúltak, a törlőkendők nyugdíjba vonultak a vaksi tükörrel együtt. Hogy mégse legyen ez a nyugság untságos, a tükör szürke hályogát páfrányokkal gyógyítottam, az egyik dédi írta térkép-konyharuha pedig díszpárna lett. Lássuk, hogyan próbál egy dédunoka múltat menteni a szürkülő hályogtengeren. Éljen az élet, éljen a vakfolt!

Tovább
Szólj hozzá!

Használt lepedőből környezetbarát (nem) divatszatyor

2016. június 17. 22:45 - lookbear

Textil applikálása egyszerűen

amil01_blog.jpg

Mit vihet magával egy DIY alkotó a divat fővárosába, Milánóba? Egy olyan textil szatyrot, amely nem divatos és nem divatoz, újrahasznosított matériából készült, nem eldobandó, viszont rongyossá hordható. A látnivalók erdejében nem árt, ha olyan kiegészítőink vannak, amiket kényelmes viselni. Például egy szatyor melybe belefér a turistazsákmány is. Ha fapadossal repülünk Uniónk gyöngyszemeibe és nem költünk pótdíjas poggyászokra, sokszor elég egy szatyor vagy hátizsák. A használt lepedőből készített malaclopó, textilfestékkel és applikációval lett gazdagítva. Ám ez az applikáció csak egyetlen módon „tölthető le”, ha egy forró vasalóval odasuhintunk neki.  Lássuk hogyan készült a jómadár, miközben itthon jobb madarak születtek és bolhapiacok virágoztak. Ezt az értelmetlennek tűnő mondatot csak akkor érted meg, jó olvasóm, ha a képeket és a hozzájuk tartozó írást is megtekinted. Kalandra fel, éljen az élet!

Ha még nem láttad és olvastad a Milánót bemutató bejegyzésemet, itt megteheted.

Tovább
6 komment

Dobozból steampunk bőrönd

2016. június 04. 04:28 - lookbear

Kis koffer kis dolgoknak

box001_blog_cimlapkep.jpg

A kofferok vagy bőröndök nem csak utazótársaink, hanem mint bútorok is jól funkcionálnak. Erre mutattam ötleteket egy korábbi bejegyzésemben is, ahol a csodás példák bebizonyították az emberi kreativitás bőröndnyitogató erejét. Én most megfordítottam a dolgot, és egy egyszerű hobbi célokra használható fadobozt varázsoltam bőrönddé. Igyekeztem a lehető legjobban lekoppintani egy klasszikus koffer adottságait, de mint funkció megmaradtam a doboznál. Ugyanis a dobozból bőrönd ettől még doboz maradt.  A furmányos „doboz-operációt” meghintettem egy kis steampunk hangulattal. Enyhén fűszereztem, hogy az érzékeny gyomrok se szaladjanak. Lássuk miből nem lesz cserebogár, de koffer igen.  

Éljen az élet, éljen a doboz!

Tovább
Szólj hozzá!

Műtermi tároló ajándék bútorokból

2016. május 27. 00:18 - lookbear

Kettő kisbútorból egy nagybútor

afi001_blog.jpg

A fontos apróságok egy része elfért a múltkor bemutatott bolhapiacon vásárolt kisszekrénybe. A számokkal és kerekekkel ellátott kisbútor nem sokáig árválkodott egyedül a műtermemben. Kedves barátom Péter, aki az Industrial Kid nevezetű dizájnlámpák megálmodója, megajándékozott két kisbútorral. Amikor vendégségben jártam nála, akkor láttam meg az ő sokfiókos szekrénykéit. Peti látta rajtam, hogy sárgulok az irigységtől, de megnyugtatott, hogy van neki raktáron még kettő hasonló darab, amiket szívesen nekem ajándékoz. Így lett nekem egy 20 fiókos és egy 4 fiókos kisbútorom melyeket az első pillanattól egynek tekintettem. Nem is hezitáltam sokat, a két kisbútorból csináltam egyet. Szétszedtem őket, majd kicsit átvariálva ismét összeraktam az alkatrészeket. A két régi retro darabból lett egy új bútor, mely rengeteg festék és egyéb kütyü számára vált otthonná. Mivel én mindennek adok nevet így e bútor sem úszhatta meg a keresztelőt, Peti lett a neve. Ez az új és frissen festett bútor generált egy kis műtermi átrendezést és nagytakarítást is. Ha már lúd legyen kövér, még a falat és a padlót is újrafestettem nem beszélve a viseletes asztalomról, melyet ugyancsak kezelésbe vettem. Éljen az élet, éljenek a fiókok!

Tovább
4 komment

Műtermi tároló a bolhapiacról

2016. május 21. 06:03 - lookbear

Egy használt kisbútor újraélesztése

arat01_blog.jpg

A fontos apróságok, mint az alkotáshoz szükséges segédanyagok tárolása, sokszor okozhat gondot. Jó ha kéznél vannak, ám szeretnénk, ha nem lenne minden szem előtt az asztalon, vagy a polcokon. Ezt a problémát orvosolandó, régóta keresgéltem egy inkább magas, mint széles bútort. A szokásos szombati bolhapiacolós túráim egyikén találtam rá a nagy Ő-re. Mivel a műtermem alapterülete nem túl nagy, ez az égbetörő darab pont megfelelőnek tűnt. Amilyen magas ez a szekrényke, az ára olyan alacsony volt. Ahogy megszokhattuk a használt bútoroknál, ez sem volt hibátlan darab. A „csak át kell festeni és csókolom” kategóriát ezúttal sem mellékelték az árúhoz, de úgy voltam vele, ha nem sikerül helyrepofozni, csirke-lakótorony-tojódának még mindig jó lesz a tyúkólba. A pipik hoppon maradtak, mert a célbútor célt ért és az lett belőle, aminek terveztem. Éljen az élet, éljenek a kisbútorok! 

Tovább
Szólj hozzá!

Tavaszi csalánkrémleves

2016. május 17. 12:31 - lookbear

Olcsó, finom és egészséges

csa01_blog.jpg

A tavasz derekán májusban még mindig nem késő egy kicsit megerősíteni magunkat. „Büdös a guzsaly, ha kibúvik a csalán”, tartja a közmondás. Ilyenkor már senki sem kuksol meglevesedett orral a négy fal között. Az egyik „édes-savanyú” növényünk, a Nagy csalán (Urtica Dioica), talán a legalkalmasabb arra, hogy immunrendszerünket felébresszük a téli alom, hosszú álmából. Számtalan módon készíthetünk a csalánból „ember-jobbítót”. Én most az egyik legélvezetesebb formáját választottam, a csalán felhasználásának. A világ hálójába számtalan csalánkrémleves recept akad, így van miből választani. Aki ismer, az tudja, hogy nekem készen semmi sem kell, így a receptet is átírtam a saját kényemre, majd az alapján készítettem el a csalánkrémlevesemet. Lássuk, hogyan nem üt mennykő abba, aki kíváncsiságot vet és csalánt arat. Éljen az élet, éljen ez a fantasztikus növény a csalán!

Tovább
Szólj hozzá!

Tetszett a bejegyzés? Kövesd a blogot!

blog.hu